| Regeszta
| in Coloswar, sexta feria prox. p. f. b. Luce evangeliste. Kolozsvár város hatósága (iudex, iuratique cives civitatis Coloswariensis (Szeben város hatóságához) magistro civium, iudicibus iuratisque civibus etc.). Tudtul adják, hogy az elmúlt évben Kolozsvár város jelenlegi bírája: Brwan Zsigmond, az akkori bíró: Zabo Márton előtt mint felperes Coppani Zsigmond városi polgár mint alperes ellen ilyen bejelentést tett: midőn az elmúlt években az ő nagybátyja (avunculus) Schorrl ”dictus” Jakab gyermektelenül elhalálozott, halála előtt végrendeletet készített és abban az actornak és testvérének, a néhai Bálintnak bizonyos zárolt javakat adományozott, többi ingó és ignatlan vagyonát pedig feleségére: Margitra hagyta. Margit rövid időn belül egyik halastavát eladás tárgyává tette és megvételre az actornak, mint rokonának ajánlotta fel. Ő a halastavat meg is vásárolta. Közben Kopani Zsigmond megvásárolta az ugyanazon tó alatt elterülő földet, de az actor tudta nélkül és anélkül, hogy az actort és Margit úrnőt megkérdezte volna, mert ha az actor tudott volna a vásárlásról, a szomszédság jogán tiltotta volna őt a vásárlástól és most is át akarja azt tőle venni letevén a vételösszeget. Erre Kopani Zsigmond azt felelte, hogy azt a földet ő már művelés alá vette, midőn a halastó eladása bekövetkezett és ő az actort szomszédjává fogadta, sőt az actor arra kérte őt, hogy míg saját halastavát kijavíttatja, addig halait az ő tavába küldhesse, amit ő teljesített is; így az actor tudta, hogy a halastó az övé volt, amit bizonyítani is tud. Az actor is igazolni akarta, hogy ő előbb vette meg a halastavat, mint az alperes a földet: a halastó vétele már ezelőtt hét évvel történt. A bíró meghallgatván mindkét fél érvelését, terminust tűzött ki a tanúk megjelenésére. Az actor felhozta tanúul Margit úrnőt, a halastó eladóját, Márton kovácsot és Rygo Mihályt, polgártársaikat. Margit úrnő eskü alatt vallotta, hogy midőn egyszer üdülés céljából a halastó felé ment, az alperes a vitás földön munkálkodott, akit a tanú megkérdezett, vajon azt a földet megvásárolta-e, az azt válaszolta, hogy ő Márton kováccsal, akié a vitás föld fele, halastavat akar létesíteni, mire a tanú azt felelte: Rendben van, csak ez ne legyen az ő halastava kárára. Azt is vallotta, hogy az alperes nem kérdezte meg őt, midőn azt a földet Márton kovácstól megvette; végül, hogy halastavának eladása már hét éve történt. – A másik tanú, Márton kovács azt vallotta, hogy három évvel ezelőtt Szent Mihály ünnepe körül, midőn ő a földet az alperesnek eladta, ezt oly feltétellel tette, hogy az alperes az actort és Margit úrnőt is meg fogja kérdezni, elfogadják-e őt szomszédul. – A harmadik tanú, Rigo Mihály azt vallotta, hogy Szent Mihálykor három éve volt, midőn ő Márton kovácsnak az említett földért egy hordó mustot szállított. Az alperes is tanúul akarta Margit úrnőt, de az kijelentette, hogy nem akar vallani. A bíró ily ítéletet hozott: Minthogy az actor hiteltérdemlő tanúkkal igazolta, hogy a halastavat előbb vette, mint az alperes a födlet, viszont az alperes sem az actort, sem Margit úrnőt nem értesítette a föld megvételéről és az actor a halastó létesítéséről sem tudott előre, azért a vitás föld az actort illeti, de le kell tennie annak a vételárát és a halastó építése körüli költségeket is meg kell térítenie. Evvel az ítélettel az actor nem volt megelégedve, mert a halastó felépítése az ő tudta nélkül történt; maga az alperes pedig az egész ítélettel elégedetlen volt, azért az egész ügyet az esküdtek elé utalták, akik előtt Kopani Zsigmond négy tanút vonultatott fel: Anthonium Darwas, pro nunc nobis iuratum, Matheum Nyerges, Gotthardum et Petrum Kadar polgártársakat, akik közül Darwas Antal azt vallotta, hogy már három éve annak, amikor az alperes jelenlétében ott volt az actor házában és az alperes éppen vizet kért az actortól saját halastava részére, aki ezt megtagadta, de ha majd medret fog ásni a víz lefolyására, segítségére lesz; az összeszólalkozás hevében az actor azt a kijelentést is tette, hogy már akkor kíméletes volt vele szemben, midőn azt a földet megvásárolta. Nyerges Máthé, Kadar Gotthard és Péter egyformán azt vallották, hogy midőn egy alkalommal a korcsmában ültek, az alperes magához híván Márton kovácsot, megkérdezte, vajon az actor a halastó birtokában volt-e már, midőn a földet tőle megvette, mire azt válaszolta, hogy nem. Ezen vallomás után az esküdtek az alperest harmadszor is megkérdezték, tud-e tanúkat felhozni arra, hogy ő előbb volt a vitán föld tulajdonában, mint az actor a halastóéban, amennyiben az asszony, akitől a fele földet vásárolta, még életben van, azt felelte, hogy nem akar tanúkkal bizonyítani, hanem meg akar esküdni; ennek viszont az actor mondott ellen. Esküdtek ítélete így szólt: Minthogy az illető föld felének az eladója: Márton kovács kétszer a korcsmában tett bevallást eskü letétele nélkül, azért ezeknek nincs értéke; tegyen tehát az actor esküt harmadmagával, hogy nem volt tudomása az illető föld megvásárlásáról, hanem azt mindig Márton kovács földjének tudta. Ha az esküt leteszi, köteles megfizetni a föld árát és a halastó építésének a költségeit, viszont a fogott halak értéke őt illeti. Ez ítélettel az actor nem volt megelégedve három okból: először, mert az asszony, akitől az alperes a föld felét vásárolta, még él és az alperes nem akar vele tanúskodni, hanem esküjével akar bizonyítani; másodszor azért, mert neki kell megfizetnie a halastó költségeit, holott az alperes az ő megkérdezése nélkül vásárolta azt a földet és élvezte a halastó jövedelmét; harmadszor pedig, mert az alperes azt mondotta, hogy az illető föld felét nyolc évvel azelőtt vásárolta, de ennek a bizonyításában alul maradt. Az alperes pedig azért nem volt az ítélettel megelégedve, mert az actor, bár látta, hogy a vitás földön dolgozik, abban nem akadályozta meg és csak akkor szólalt fel ellene, midőn a halastóban halászott, ő pedig az actort szomszédul fogadta. Mindezek miatt az egész ügyet annak minden részletével megfellebbezték Szeben város hatóságához. Átírva: 1509. dec. 17. Az erdélyi hét szász szék.– Regeszta forrása: OL regeszta
|
Közgyűjteményi portál