DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Gyűjteményekből (P és R szekcióból és állagtalan fondok) • Magyar nemzeti múzeumi törzsanyag (Q 10) • 45210

DL-DF 45210
Keltezés 1326-12-11
Kiadó SOMOGYI KONVENT
Régi jelzet Q 10 / JANKOVICH
DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Gyűjteményekből (P és R szekcióból és állagtalan fondok) • Magyar nemzeti múzeumi törzsanyag (Q 10)
Fennmaradási forma Átírás 1466
Regeszta (V. p. Nicolai). A somogyi konvent jelenti Károly királynak, hogy 1326. november 8-i parancsára (lásd Borsa SMM 27. [1996] 64/98 sz.) a mandátumban írt királyi emberekkel kiküldték Miklós szerzetes (frater) papot, aki visszatérve jelentette, hogy Katalin-napot követő kedden (dec. 2.) összehíván a szomszédokat és a határosokat megjárták a birtokok határait, s nem lévén ellentmondó, azokat Zentus fiai: Dama, Damján és Balázs meg Iwachinus fiai: Péter és János részére iktatták. A határleírás: A határ a Szent György-egyháznál kezdődik, melynek északi fele az említett nemeseké; innen kiindulva kelet felé megy két földjelhez; innen északnak kanyarodik a Határtövis (Hatarcyws)* nevű hely felé, ahol régi határjel van; innen nyugatnak kanyarodik a Nyírhida (Nyrhyda) nevű hídnál délen levő földjelhez, és itt bejut a Sár (Saar) vízbe és ennek közepén északnak tart a Sárréve nevű révhez (ad portum Saarywe); innen ugyanabba az irányba menve elér a Bikabokra (Bykabokra) nevű helyhez, amely a nagy mocsártól északra van; innen kilépve egyenesen keletnek megy egy darabon (in competenti spatio) a Homokrév (Humukrew) nevű helyhez; itt átmegy az említett mocsáron dél felé egy földjelhez; ugyanabba az irányba tovább vesszőbokrokig (ad dumos viminum), melyeket határjelnek tettek; ezektől egy úthoz, amely Zaba faluba (villa) visz, s ezen az úton keletnek fordul egy sarokföldjelhez (metam terream angularem); ettől délnek indul egy hármas sarokföldjelhez; ezektől visszakanyarodik keletnek a Zeglak-ba menő út mellett egy úton menve egy földjelhez; ezután ugyanebben az irányban haladva elér ezen az úton egy tóhoz, amelynek neve Keersede; itt délnek fordul és ugyanabban a völgyben egy fűzfabokorhoz ér, amelytől nyugatnak fordul és egy régi földjel felé tart, amelytől dél felé fordul és a Warazhto Haraztha nevű helyhez megy, itt elhajlik nyugat felé a Desarka nevű helyhez; ahonnan ugyanebben az irányban egy út mellett emelt régi földjelhez ér; ettől északnak hajlik el és ezen az úton elér az első jelig és véget ér. - Átírta I. Károly király 1327. május 21-én, melynek további átírásait lásd mint SMM 27 (1996) 98. számnál. - *Ez és más magyar szó esetében számolni kell azzal, hogy ezek - éppúgy, mint az iktatás végrehajtásának leírásakor alkalmazott egyes latin kifejezések - a többszöri átírással 140 év távlatából torzulhattak, s bizonyára torzultak is. - Regeszta forrása: Publikált regeszta (Borsa Iván): SMM 27 (1996) 64/99.

Tartalomgazda