DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Regnicolaris levéltárból (N) • Archivum regni, Különböző állagok (Q 308) • 18137

DL-DF 18137
Keltezés 1463-07-19
Keltezés helye Nova Civitas Bécsújhely
Kiadó FRIGYES 3 CSÁSZÁR
Régi jelzet Q 308 / C A 3
DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Regnicolaris levéltárból (N) • Archivum regni, Különböző állagok (Q 308)
Fennmaradási forma Átírás 1504
Nyelv Latin
Irattípus szerződés
Névmutató Mátyás 1 király; István kalocsai érsek; István bácsi érsek; István kalocsai örökös főispán; István érsek királyi követ; János váradi püspök; János váradi püspök királyi követ; Újlaki Miklós erdélyi vajda; Újlaki Miklós macsói bán; Újlaki Miklós szlavón bán; Újlaki Miklós erdélyi vajda királyi követ; Pálóci László országbíró; Pálóci László országbíró királyi követ; Zápolyai Imre főkincstartó; Zápolyai Imre felső-magyarországi kapitány; Zápolyai Imre főkincstartó királyi követ; Jeromos krétai érsek; Jeromos krétai érsek pápai követ; Pius pápa; Domonkos pápai követ; Domonkos Tortella-i püspök; Rudeshaim-i Rudolf freisingi prépost; Rudeshaim-i Rudolf Worms-i dékán; Rudeshaim-i Rudolf pápai commissarius; Rudeshaim-i Rudolf pápai referendarius; Miksa (Frigyes császár f) magán; László 5 király; Erzsébet királyné; Vorchtenstain Fraknó város Sopron m; Vorchtenstain Fraknó vára Sopron m; Kobelstorf Kabold város Sopron m; Kobelstorf Kabold vára Sopron m; Sopron város Sopron m
Tárgymutató vár és tartozékai – kötelezettségvállalás – szent korona visszaadása – magszakadás – joghatóság – visszaváltás – fiúváfogadás; kaboldi vár – fraknói vár; aranyforint – dukát – tized – visszaváltás – jövedelem; tized; török (elleni harc); ellenségeskedés – koronázás – zavargás – felkelés – háborús idők (török ellen) – békekötés; háborús idők (török ellen)
Regeszta Frigyes Romanorum imperator... Hungarie, Dalmatie et Croatie rex... elismeri, hogy midőn a régebben közte és Magyarország, meg annak prelátusai, bárói és nemesei között támadt ellentétek és ellenségeskedések után a megegyezésnek és békének néhány pontját állapították meg Jeromos krétai érsek, az apostoli szentszék akkori követének a kezdeményezésére, akkor a császár Pius pápa buzdítására, aki Domonkos Episcopus Tortellensis pápai követet bízta meg a tárgyalásokon való részvétellel és mint pápai referendariust és a jelen ügyben commissariust Rudeshaim-i Rudolf Frisingen-i prépostot és Worms-i dékánt küldte oda, ezek jelenlétében a császár Mátyás magyar király és az ország megbízottaival: István kalocsai és bácsi érsekkel, Kalocsa örökös comesével, János váradi püspökkel, Wylak-i Miklós erdélyi vajdával és macsói meg szlavon bánnal, ”compatre nostro”, Palocz-i László comes országbíróval és Zapolya-i Imre főkincstartóval, Magyarország Északi részeinek a kapitányával végleges megegyezésre jutott, amely szerint Frigyes császár, magyar, dalmát és horvát király és törvényes utódai a Magyarország szélein fekvő várakat és városokat, u.m. Vorchtenstaint és Kobelstorfot azok tartozékaival együtt továbbra is hatalmuk és iurisdictiojuk alatt tartják bárki részéről is jöhető zavar és nyugtalanítás nélkül, kivéve csupán a tizedeket és az egyházi ügyeket, amelyek ezután is a régi joghatóság alatt maradnak, világi ügyekben ellenben a császár alattvalói és kinevezettjei ellen indított minden peres eljárás az általa kinevezett bíróhoz tartozik, míg az azon terület királyi alattvalói ellen indított kereset a királytól kinevezett bírósághoz. Ha a török ellen a hit vagy az ország védelmére általános felkelést (passagium generale) hirdetnének, ez vonatkozzék az ottani lakosokra is, de mindig be kell várni a császár intézkedését; ha egyesek ezeket használnák a császár vagy kinevezettjei elleni zavargásra, az ilyenek ellen a király és az ország mint a béke megbontói ellen kötelesek fellépni. A császár halála után a magyar királynak és az országnak jogában áll Vorchtenstain és Koblestorf várakat, vagy ha az utóbbit romlott volta miatt közben leromboltatná, ennek a jövedelmeit 40.000 magyar arany forintért vagy dukátért a császár utódjaitól visszaváltani. – Mivel a császár bizonyos okokból eddig is használta a Magyarország királya címet, ezt az ország prelátusai, bárói és nemesei ezután is megadják neki és egészen haláláig Magyarország királyának nevezheti és címeztetheti magát. – Hogy a keresztény köztársaság és a kath. egyház ügyét minél erőteljesebben védhessék, a császár Mátyás királyt fiává fogadja és neki és országának baráti jobbot ajánl fel, fiának fogja nevezni, amivel szemben Mátyás is őt mint római császárt atyjaként fogja tisztelni és nevezni, amit a fentnevezett magyar megbízottak jóváhagytak. Ugyanazok a megbízottak a király és az ország lakói nevében kötelezettséget vállaltak a békepontok megtartására, sőt, hogy a császárnak és fiának: Miksának minden veszedelemben segítségére lesznek a pápa és a szentszék kivételével bárkivel szemben, ha csak a török elleni háburú nem akadályozza őket ebben, minden másban épségben tartva Magyarország szabadságát. Viszonzásul Magyarországot a török ellenében a pápánál, a római szentszéknél és a birodalmi fejedelmeknél támogatni és pártfogolni fogja. Hogy kimutassa igaz érzelmeit Mátyás király és az ország iránt, a kiküldötteknek visszaadta a szent koronát, amelyet egykor Erzsébet királyné adott át neki fiával: László királlyal együtt ”ad fideles manus”, nehogy idegen kézbe kerüljön és a koronával együtt visszaadta Sopron városát is. Végül elhatározták, ha netalán Magyarország királyi széke megürül, ha Mátyásnak nem lesznek utódai, akkor a császár követi őt a magyar trónon, vagy a fia, akit az ország megválaszt, aki teljes kormányzói hatalommal fog rendelkezni és akit meg is fognak koronázni. Kölcsösnösen megígérik, hogy alattvalóik ellen sem magánúton, sem törvényes útun nem fognak eljárást indítani. Császári szavával megígérte, hogy a békepontok jóváhagyását a pápánál is szorgalmazni fogja. – Regeszta forrása: OL regeszta.

Tartalomgazda