DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Erdélyi országos kormányhatósági levéltárakból (F) • KKOL, Cista comitatuum (Q 320) • 27891

DL-DF 27891
Keltezés 1453-06-25
Kiadó KOLOZSMONOSTORI KONVENT
Régi jelzet Q 320 / SZOLNOK MED D 17
DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Erdélyi országos kormányhatósági levéltárakból (F) • KKOL, Cista comitatuum (Q 320)
Fennmaradási forma Eredeti
Pecsét Függő
Nyelv Latin
Irattípus birtokátengedő – arbitrionális
Névmutató Désházi Táncos Máté (néhai Miklós f) magán; Déshézi Táncos Márton (Máté f) magán; Désházi Nagy (Magnus) László fel Erzsébet magán; néhai Kolos Demeter l Erzsébet magán; Désházi Sebestyén magán; néhai Désházi Táncos Péter l néhai Anasztázia magán; Désházi Táncos Máté fel néhai Anasztázia magán; Désházi Domonkos (Benedek f, néhai László f) magán; Désházi Jakab (Benedek f, néhai László f) magán; Désházi Tamás (Benedek f, néhai László f) magán; néhai Désházi László (Benedek f) magán; Deeshaza Désháza Közép-Szolnok m
Tárgymutató bevallás – elismervény – per – hatalombaj
Regeszta A kolozsmonostori konvent bizonyítja, hogy megjelentek előtte egyrészt Deeshaza-i Benedek fia László fia Domonkos és saját édes testvérei (fratrum suorum carnalium): Jakab és Tamás nevében – ezek terhét mindenben magára vállalva – másrészt Thanczos ”dictus” Máthé, a néhai Deeshaza-i Miklósnak a fia, továbbá Deeshaza-i Márton, aki a néhai nemes úrnőtől: Anastasiatól, a szintén Thanczosnak nevezett Péternek a leányától született, ezek is a saját, valamint Sebestyénnak és Erzsébet úrnőnek, a néhai Kolos Demeter leányának, Deeshaza-i Magnus László feleségének a nevében – ezeknek a terhét mindenben magukra vállalva – és egyöntetűen ily bevallást tettek: Jóllehet az említett Benedek fia László, a nevezett Domonkosnak az apja a Zolnok Mediocris megyében lévő Deeshaza nevű birtokukat igen nagy költséggel és fáradozással szerezte vissza bírói úton idegen kezekből anélkül, hogy a nevezett Thanczos Máthé, Márton és Sebestyén, továbbá Erzsébet valamiben is segítettek volna, mégis a nevezett László fia Domonkos – jó emberek közbenjárására – Máthét, Mártont, Sebestyént és Erzsébet úrnőt a rokoni kapcsolatnál fogva részessé akarta tenni a nevezett birtokban és miután Thanczos Máthé, Márton, Sebestyén és Erzsébet úrnő vállalták Benedek fia László költségeinek és fáradozásának megfelelő negyedrész terhe és erre nézve Domonkosnak teljes kielégítést adtak, azért ő is, Istent tartva szem előtt, jóllehet a nevezett Máthét, Mártont, Sebestyént és Erzsébet úrnőt a bírói ítélet alapján a nevezett birtokból semmiféle rész nem illeti meg, mégis testvéri szeretetből Deeshaza birtoknak teljes negyedrészét ”ius quartalitium”, kezdve ”a parto orientali a quodam nemore Benedekgyakra vocato, versus occidentem tenente usque quasdam tres magnas arbores pineas se extendente, in ordine seu linea a parte meridionali adiacenti”, ennek minden tartozékával együtt átadta a nevezett Máthénak, Mártonnak, Sebestyénnek és Erzsébet úrnőnek meg ezek utódainak mint örök tulajdont, elszakítva azt a többi résztől, amivel az említettek teljesen ki voltak elégítve, azért egymást kölcsönösen nyugtatták a konvent előtt: László fia Domonkos, továbbá Jakab és Tamás apjuk költségei negyedrészének a kifizetése felett, míg Máthé, Márton, Sebestyén és Erzsébet úrnő a Deeshaza-i birtokból nekik juttatott negyedrész felett, oly kikötéssel, hogy amelyik fél nem tartja be a megállapodást és esetleg újra pert indít, a másik féllel szemben a vesztett párbaj büntetésében marad el.- Függő pecsétje hiányzik.
(f.II.p. Nativitatis Johannis bapt.) A Colosmonostra-i Szűz Mária monostor konventje előtt megjelent egyfelől Deeshaza-i Benedek fia: néhai László fia: Domokos a saját valamint testvérei (fr. c.): Jakab és Tamás nevében, akiknek minden terhét magára vállalta, másrészről Deeshaza-i néhai Miklós fia: Thanczos (dictus) Máté, valamint Deeshaza-i Thanczos Péter leányának: Anasztáziának a fia: Márton a saját, valamint Uo. való Sebestyénnek és Nagy (magni) László feleségének, néhai Kolos Demeter lányának Erzsébetnek a nevében – ezek minden terhét szintén magukra vállalva – a következő bevallást tették: Mivel Benedek fia: László egykor (Közép-Szolnok vm) Domokos Deeshaza birtokát idegenek kezeiből a saját költségén és fáradtságán szerezte vissza a jog útján az említett Thanczos Máté, Márton és Sebestyén, valamint Erzsébet asszony segítsége nélkül, mégis fogott bírák ítélete alapján (ordinatione et dispositione) nevezett László fia: Domokos a vérrokonság miatt elismerte Máténak, Mártonnak, Sebestyénnek és Erzsébet asszonynak a birtokban való negyedjogát (ius quartalicium). Utóbbiak Domokosnak az említett negyedrészből teljes elégtételt adtak költségeiért és fáradtságáért, ennek ellenére az említett birtokbeli részüket jogilag nem tudták birtokolni. Ezért Domokos testvéri szeretetből Deeshaza egészbirtok negyed részét – kezdve kelet felől bizonyos Benedekgyakra nevű erdőtől (nemore) nyugat felé a három nagy körtefáig (ezeket kivéve), a dél felől fekvő összes haszonvételeivel és tartozékaival, ti. földekkel, művelt és műveletlen szántóikkal, kaszálóikkal, erdőkkel, ligetekkel, vizekkel és folyóvizekkel – Máténak, Mártonnak, Sebestyénnek és Erzsébetnek adományozta örökre. A felosztással Mátéék teljesen elégedettek, ezért mindkét fél kölcsönösen lemond egymás iránt támasztott igényeiről: Domokos, Jakab és Tamás, az apjuk költségeinek negyedének kifizetéséről, Mátéék pedig a Deeshaza-i birtokrész követelésétől. A jelen egyezséget megszegő fél hatalombajvesztésben marasztaltassék el. Privilégiumát authentikus függő pecsétjével erősíttette meg. – Hátlapon: Paria litterárum super facte possessionis Deeshaza in partibus Zylag. Par, hártyán függőpecsételés helyével (szalaggal és bevágással). DL 27891. (KKOL Cista Com. Közép-Szolnok D-17) Vö. Jakó, KmJkv 1095. eltérésekkel. – Regeszta forrása: Erdélyi regeszták (Rácz Gy.)

Tartalomgazda