DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Családi levéltárak (P szekcióból) • Batthyány család, Acta antiqua (Q 383) • 100569

DL-DF 100569
Keltezés 1444-07-02
Kiadó ÚJLAKI MIKLÓS ERDÉLYI VAJDA
TAMÁSI HENRIK SOMOGYI ISPÁN
TAMÁSI HENRIK VERŐCEI ISPÁN
Régi jelzet Q 383 / ATÁD 3 3 49
DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Családi levéltárak (P szekcióból) • Batthyány család, Acta antiqua (Q 383)
Fennmaradási forma Eredeti
Pecsét Hátlapon 02
Regeszta (3. die iur. depos., 2. die Petri et Pauli) [a közgyűlés 46. napja]. Wylak-i Miklós erdélyi vajda és Thamasy-i Vajdafi Henrik többek között Symig és Werewcze vármegyék ispánjai külön királyi parancsra áldozócsütörtök előtti hétfőtől (máj. 18.) Somoghwar mezőváros mellett Somogy vármegye nemesei részére a hatalmaskodások, jogtalanságok, gonosztettek és károkozások ügyében (in factis potentiariis aliarumque iniuriarum et malorum ac nocumentorum gravaminibus) közgyűlést tartottak. Megjelent előttük Bathyan Albert özvegye (nobilis domina), és előadta, hogy Marczaly-i Vajdafi János (magn.) Marowa János és Hanusko nevű Segesd-i várnagyai és ottani jobbágyai által ez évben a zavarok idején (tempore disturbii) Athad, Ethwes és Zabas nevű birtokait jobbágyai barmainak (pecudum et pecorum) igen gyakori elhajtásával, ruháik és más javaik (alfarum rerum et bonorum) elvitelével, gyújtogatással teljesen elpusztíttatta, öt jobbágyát pedig megölette, nőket és jobbágyok feleségeit megverette és megsebesíttette, amivel neki 3000 arany forint kárt okozott; egyúttal ítéletet kért. A bepanaszolt ügyvédje: Kezy-i Albert (a Simig-i konvent levelével) megbízója ártatlanságát hangoztatta. Minthogy mindkét fel vállalta a közös vizsgálatot, ezt Keresztelő Szent János születésének ünnepére (jún. 24.), a közgyűlés 38. napjára tűzték ki a felek által választott Somogwar mezővárosba, ahová kiküldték az egyik szolgabírót is. A szolgabíró visszatérve jelentette, hogy Vajdafi János nem jelent meg, s nem is képviseltette magát, az összegyűlt szomszédos, határos és megyebeli nemesek viszont Istenbe vetett hitükre, a királynak és a szent koronának tartozó hűségükre a feszület érintésével esküdve a panaszt megerősítették. Minthogy a közös vizsgálat csak a felperes részéről történt, az alperes részéről nem, ezért és az új általános rendelet szerint (iuxta vim et forman nova generalis decreti) az ispánok elrendelték, hogy a felperes kárának mértékéről Péter és Pál ünnepének másnapján (jún. 30.) az ország szokása szerint esküt tegyen, s ehhez az ispánok kiküldték emberüket, akinek a jelentéséből megtudták, hogy a felperes kétszázad-magával, nemes eskütársakkal letette az esküt, s ezzel Vajdafi János által okozott kárt 800 arany forintra tették. Az ispánok elismerték az eskü letételét, és elrendelték, hogy az alperes az oklevél keltétől számított 15. napon a kárösszeget a megye alispánjai és szolgbírái előtt fizesse meg a felperesnek. Ha ezt nem tenné meg, az alispánok és a szolgabírák vagy az ispánok bírságbehajtói az alperes ingóságaiból (de rebus et bonis), vagy ha kell, birtokaik elfoglalásával hajtsák be (extorquere) a jelen oklevél alapján. – A hátlap bal alsó szélének közepén azonos kézzel: relicta Alberti de Bathyan. Papíron, egy pecsét nyomával, egynek pedig darabjával. (Batthyány lt., Acta antiqua, Alm. 3. lad. 3. Atád n. 49.) – A pecsétek alatt kétszer egymás alatt: Contra non versit. – A hátlap jobb szélén keresztbe írva: Pro A Frank de Chyglyr cum cruciferorum de Alba; Somogy; iudicium [és egy ige pass. praes. imp. egyes harmadik személyben]. – A hátlap bal szélén keresztbe írva: Detur pro Frank. Homo Paulus de Kurthus seu Benedictus Tengerdi sive Michael aut Georgius sive Vinczentius(!) de eadem Tengerd cum Alba ad epiphaniarum. – Regeszta forrása: Publikált regeszta (Borsa Iván): SMM 20 (1989) 23. sz.

Tartalomgazda