DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Erdélyi országos kormányhatósági levéltárakból (F) • GYKOL, Centuriae (Q 334) • 31062
| DL-DF | 31062 |
| Keltezés | 1424-12-04 |
| Kiadó | GARAI MIKLÓS NÁDOR |
| Régi jelzet | Q 334 / XX 20 DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Erdélyi országos kormányhatósági levéltárakból (F) • GYKOL, Centuriae (Q 334) |
| Fennmaradási forma | Eredeti |
| Pecsét | Függő |
| Regeszta | Bude. 60-mo die octav. f. b. Michaelis arch. Gara-i Miklós nádor és a kunok bírája bizonyítja, hogy midőn Zsigmond király ad instantiam religiosorum virorum prioris et conventus ecclesie S. Johannis Baptiste de Lapide Refudii (!) ordinis Cartusiensium megsemmisítette az összes peres terminusok lejártát abban a perben, amelyet Runya-i Soldus Tamás indított és vezetett a nevezett szerzetesek ellen Frankvágása birtok ügyében a királyi curiában először Peren-i Péter országbíró elnöklete alatt, majd Kompolth-i István országbíró elnöklete alatt, és a terminusok lejártával együtt megsemmisítette a végleges ítéletet, melynek erejénél fogva a nevezett Soldus Tamás a királyi és a szepesi káptalani ember útján be is vezettette magát a nevezett birtokba. Amikor a király az ítéletet megsemmisítette és az ügyben, non obstante ipsa terminorum completione, új tárgyalást rendel el, és arra megidéztette a nevezett Tamást is, hogy a Frankvágása nevezetű birtokra vonatkozó, birtokában lévő okleveleket mutassa be a nevezett perjellel és konventtel szemben, akik szintén kötelesek ott okleveleiket bemutatni. A terminus pünkösd nyolcada. Ha a nevezett Tamás akkor megjelenik a tárgyaláson és okleveleit bemutatja, a dolog rendben van, máskülönben a nádor a pert az ő távollétében is véglegesen be fogja fejezni. A nyolcad megérkeztekor megjelent a nádori törvényszék előtt religiosus vir frater Michael dicti claustri et Nicolaus Thatar a perjel és a konvent nevében, másrészt pedig megjelent személyesen a nevezett Soldus Tamás fia, akitől a nevezett Mihály testvér és Thatár Miklós kérték, hogy mutassa be az ellenük hozott ítéletet a tárgyhoz tartozó több iratokkal együtt. Ekkor a nevezett Soldus Tamás két oklevelet mutatott be: egyet Nana-i Kompolth István comestől, melyben elrendeli a Frankvágása birtokba való beiktatást, és a másikat, a szepesi káptalannak erre vonatkozó válasziratát. Ezek szerint a nevezett Soldus Tamás az említett perjellel és konventtel szemben Frankvágása miatt pert folytatván, a szerzeteseknek a procuratora kijelentette, hogy megbízóinak a birtok tulajdonjoga felett oklevelek állanak rendelkezésére, és vállalta azok bemutatását, de azután a perjel és a konvent azokat nem mutatták be, amiért először a szokásos módon idézték meg őket, majd folytatólagosan háromszori piaci kikiáltással, hogy mutassák be okleveleiket, de ekkor sem adtak életjelt, miáltal a terminusok lejártak. Emiatt azután a nevezett Kompolth-i István Frankvágása birtokot Soldus Tamásnak juttatta, majd a királyi és a szepesi káptalani ember útján be is vezettette őt annak a tulajdonába, senkinek az ellentmondását sem véve figyelembe. Ezeken kívül a nevezett Soldus Tamás bemutatta még a szepesi káptalannak alphabetummal intercisalt, 1340. feria sexta prox. a. oct. f. b. Martini conf. (nov. 17.) kelt oklevelét, mely szerint Drugeth Vilmos volt nádor egyezséget tartalmazó oklevele szerint egyrészről Frankfalva-i Frank fiai: Mihály és Jakab, másrészről pedig Frankfalva-i László fiai: Jakab, Pál és Miklós, a nádori és a szepesi káptalani emberek útján 4 birtokukat, videlicet Frankfalva, Rukus, Frankvagasa et Kaachwynkel vocatas, mind Szepes megyében, egymás között felosztva, a nevezett Frankvagasa birtok teljes egészében Frank fiainak jutott. Az oklevél bemutatása után Soldus Tamás bejelentette, hogy mivel ipse esset nepos nobilis domine Anne, filie annotati Ladislai et quod idem Ladislaus et annotatus Frank fratres extitissent carnales, a felosztás alapján tehát dominus frater Ladislaus abbas, filius annotati Michaelis, filii Frank cum suis fratribus a nevezett Frankvágása birtokot nem adhatta prefatis claustro Sanctis Johannis Baptiste de Lapide Refugii priorique et conventui loci eiusdem. Ezen bejelentése a nevezett Mihály testvér és Thatar Miklós semmi ellenvetést nem tettek, hanem azt mondották, hogy a nevezett Frankvagasa birtok törvényesen szállt a nevezett klastromra és konventre, amire nézve okleveleik is vannak, és ott mindjárt be is mutatták a szepesi káptalannak alphabetummal intercisalt privilegialis oklevelét, mely 1301-ben kelt, in octavis beati Johannis Baptiste (júl. 1.), mely szerint személyesen jelentek meg a káptalan előtt magister Kokas, filius comitis Rycolphi, másrészt pedig magister Frank de villa Farkasy, amikor Kokas mester kijelentette, hogy a Károly király adományozásából nyert birtokaiból quandam silvam, sexaginta quatuor laneos seu mansiones continentem, cuius quidem silve latitudo inciperet a parte cuiusdam rivuli Durinzeth vocati et protenditur ad tantum spatium, quousque idem rivulus caderet ad quandam aquam maiorem simili ter Rinzeth vocatam ipsumque transiret ad spatium duorum laneorum; longitudo vero eiusdem silve ab una parte protenditur versus villam Henus, ab altera autem vergeret versus montem niveum, prefato magistro Frank adományoz ratione consanguineitatis et proximitatis, necnon pro fidelitatum suarum servitiis. Ezen adományozáshoz magisteri Johannes et Rycolphus, fratres eiusdem magistri Kokas a saját és fiaik nevében hozzájárulásukat adták. Ezenkívül ugyanaz a Mihály testvér és Thatar Miklós még két oklevelet mutattak be az említett káptalantól, amelyek eleje 1396-ban kelt, in festo b. Margarethe virg. et mart. (júl. 13.), a másik pedig 1407-ben, in dominica Letare (már. 6.). Ezek tartalma szerint prefati frater Ladislaus, tunc electus Thininiensis, Paulus electus et confirmatus ecclesie Waradiensis, dominus Stephanus rector ecclesie Strigoniensis, necnon Petrus, nati Michaelis, filii Frank de Farkasfalua pro se, pro Johanne vero, filio ipsius Petri in tenera etate constituto, a nevezett püspökök és testvéreik annak a terhét magukra vállalva, a káptalan előtt ily bevallást tettek: A földiekért égieket akarván szerezni, pro remissione peccatorum eorum animarumqe omnium defunctorum et parentum ipsorum, fratrumque et sororum remedio possessionem eorum Frankvagassa vocatam, in districtu Dunawytz, in qua capella Sancti Nicolai constructa haberetur, cum iure patronatus et omnibus limitationibus et singulis suis utilitatibus monasterio S. Johannis Baptiste de Lapide Refugii et fratribus ordinis Cartusiensis in eodem Deo famulantibus hagyták végrendeletileg, minden jogot átruházva a monostorra és a benne élő testvérekre. Ezen adományhoz hozzájárulásukat adták Ladislaus et Johannes filii Viti de Raska, Johannes filius Egidii de Tholchwa pro se personaliter et pro nobilibus dominabus Dorothea, consorte ipsius Viti, et Katherina, relicta prefati Egidii, matribus eorum, necnon Clara vocata, consorte Georgii de Thorna ü. v. levéllel; item Ladislaus, filius Elye de Gargow et Frank, filius ipsius pro se personaliter et pro Ladislao, Symone Benedicto et Georgio, filiis iam dicti Ladislai in tenera etate constitutis, ezek terhét magukra vállalva, továbbá Ladislaus filius Pauli, filii Ladislai, Gregorius et Egidius, filii Nicolai, filii Jacobi, filii dicti Ladislai de Farkasfalua, fratres videlicet antedictorum domini Ladislai episcopi et fratrum suorum, condivisionales pro se personaliter, pro Gregorio et Alberto, filiis iamdicti Ladislai in tenera etate constitutis annotatus Ladislaus pater ipsorum, Gregorius et Egidius filii Nicolai predicti megjelenvén a káptalan előtt hozzájárulásukat adták. Erre Zenthandras-i István fia, Jakab mint királyi ember és a káptalan embere: Stephanus presbiter canonicus et plebanus dicte ecclesie Scepusiensis kiszálltak Frankvágása birtokhoz, és a meghívott szomszédok és határbirtokosok jelenlétében bevezették a nevezett perjelt és konventet a birtok tulajdonába anélkül, hogy bárki is ellentmondott volna. - Az oklevél bemutatása után Mihály testvér és Thatar Miklós így érveltek a továbbiakban: A nevezett Frankvágása birtok az adományozott erdőnek említett határain belül feküdt; ha tehát az erdő határait megjárva azt most is ezen határokon belül találják, az erővel együtt a klastromot és a benne élő szerzeteseket illeti; ha ellenben az erdő határain kívül fekszik, akkor a nevezett Soldus Tamásnak kell azt juttatni, senkinek az ellentmondását sem véve figyelembe. A határjárásról szóló jelentést ad octavas f. nativitatis Virginis Gloriose kérte a nádor, mely nyolcadról az ügy eljutott Szent Mihály arkangyal jelen nyolcadára, amikor a kolostor és annak a perjele nevében megjelent előtte a nevezett Thatár Miklós, míg a másik oldalról Soldus Tamás személyesen jelent meg, és bemutatták a szepesi káptalan jelentését, mely szerint a káptalan unacum Kolyn de Urbanfalua kiküldte testimoniumként magistrum Adamum Groz concanonicum ipsorum a perjel és a konvent részére és unacum Nicolao, filio Petri de Polyan nádori emberrel dominum Nicolaum custodem eorum - Soldus Tamás részére, akik in predicto secundo die festi assumptionis Virginis Gloriose, feria videlicet quarta (aug. 16.) és más napokon kiszálltak a nevezett erdőhöz, amelyet a nevezett Kokas adományozott Franknak, és egybehíván annak a szomszédait és határbirtokosait, ezek jelenlétében a nevezett erdőt az első határjeltől az utolsóig megjárták. Mivel a nevezett Frankvágása birtok in ipsa silva sub limitatione prenotata locata fuisse reperta fuisset, azért azt a De Lapide Refugii klastromnak és a benne működő szerzeteseknek hagyták meg örök tulajdonul. Ezen oklevél bemutatása után, mivel annak a tartalmából kitűnt, hogy a káptalan emberei a királyi emberrel kiszálltak a Kokas által Franknak adományozott erdőhöz, és a határjárásnál az is kitűnt, hogy Frankvágása birtok ugyanazon erdő határain belül fekszik, azért a nádor is a nevezett Frankvágását a De Lapide Refugii kolostornak ítélte oda, salvo iure alieno. Eredeti, hártya, függőpecsétje hiányzik– Regeszta forrása: OL regeszta |
Tartalomgazda
ⓒ Copyright Info: A digitális tartalmak publikálása kizárólag a tartalomgazda beleegyezésével történhet. Kérését, megjegyzését a „Kapcsolatfelvétel” gombra kattintva küldheti el az adott intézménynek.
Közgyűjteményi portál