Egykorú kamarai feljegyzés 6 oldal latin.

Consignatio – A Szepesi Kamara rendeletére, a kamarai archívumban fellelt okmányok és protokollumok alapján készített jegyzék azokról a javakról, melyek egykor a szatmári várbirtok tartozékai voltak, de az idők folyamán ilyen vagy amolyan okkal elkerültek a várból. Kelt Kassán, a fenti napon.
Avasujváros oppidum:
A várost Rudolf császár és király adta oda 5400 Ft.-ban zálogbirtokként a visszaváltásig, mai possesorai elődeinek. A magyar Ft.-ban megadott zálogösszeg pontos átszámítási kulcs alapján aranyra és tallérra is átszámítva.
Oláhkékes:
1642-ben királyi kibocsátású záloglevéllel elzálogosítva a visszaváltásig a Kökényesdi családnak, 4000 magyar Ft.-ban.
Ivácskofalva:
1610-ben kapta meg zálogbirtokként Thurzo György nádortól Dengeleghy Bernát, 3000 Ft.-ban, a visszaváltásig.
Hirip:
1609-ben Hoffmann György, a Szepesi Kamara adminisztrátora zálogosította el Farkas Pálnak 5000 magyar Ft.-ban, a visszaváltásig.
Alsó- és Felsőszopor:
Nogarolis Ferdinánd, ki egykor Szatmár vára főkapitánya, egyben felső-magyarországi főkapitány is volt, kérésére Paczolt János, a Szepesi Kamara prefektusa zálogosította el Zakmary Miklósnak, 1582-ben 1000 magyar Ft.-ért.
Ilosva:
Ugyanannak zálogosították el, aki az előző falut is zálogba vette, 1589-ben, 2200 Ft.-ban, a visszaváltásig, mégpedig „urgentibus necessitatibus confiniarys.”
Porcsalma és Ököritó:
A két falut 1580-ban együtt adta ki zálogba a Szepesi Kamara Rétey (Rédey) Péternek 4000 Ft.-ban, visszaváltásig, „quae summa erogata est ad necessitates Confiniarias.” – 1594-ben ugyancsak a Szepesi Kamara adta oda ezt a falut zálogba, a visszaváltásig, Farkas Pál nemesnek, 2400 Ft.-ért, „propter ineuitabiles necessitates Confiniorum.”
Tőkés és Feketefalu:
A két falut együtt adta oda zálogba a Szepesi Kamara 1601-ben Kökényesdy Pál nemesnek, 3500 Ft.-ban, a visszaváltásig.
Remetemező és Balátafalva:
A két falura együtt kapott záloglevelet Batha-i Mosdossy Imre, a Szepesi Kamara adminisztrátora. Egyéb adatot a consignatio nem ad róluk.
Felső-, Közép- és Rentehomoród:
A hármasiker-falut a Szepesi Kamara prefektusa 5500 Ft.-ban adta ki zálogba a visszaváltásig Praepostuary Zsigmondnak, mégpedig: „similibus urgentibus necessitatibus confiniarys.”
Pethe, Szamosbécs, Isztró:
A három falut együtt zálogosította el a Szepesi Kamara és Thurzo György nádor 1601-ben 9000 Ft.-ban és 300 köblös búzában Praepostuary Zsigmondnak és Szeczy Katalinnak, a visszaváltásig, „quae summa similiter ad necessitates confiniariorum erogata est.”
Béltek oppidum, Sándor falva, Szakasz:
A három helységet együtt zálogosították el 1610-ben, a visszaváltásig Thurzó György nádor, ugyancsak Praepostuary Zsigmondnak és Séczy Katalinnak, 16077 Ft.-ért és 77 1/2 den.-ért, „quae summa ad necessitatem confiniorum conuersa est.”
Kishódos:
A falut 1580-ban a Szepesi Kamara „ratione necessitatum Confiniariorum” zálogosította el Praepostuary Bálintnak és Caroly Mihálynak 1500 Ft.-ban visszaváltásig.
Sugatag, Hernyecze Ujfalu, Körtvélyes, Illyésfalua:
Az öt helységet Rudolf császár és király „instar praemii Boni operis sui, erga hostem Turcam gesti” 2000 magyar Ft.-ban a visszaváltásig, ugyancsak Praepostuary Bálintnak zálogosította el. Az évszámot a jegyzék itt nem jelöli meg.
Dobra:
1630-ben Eszterhazy Miklós nádor 553 aranyért és 76 tallérért (az arany is, a tallér is átszámítva Ft.-ra) Praepostuary Zsigmondnak, a visszaváltásig. Lásd még Gyöngy possessiónál is!
Lándorfalva:
A falut 1642-ben a Lizibena család kapta meg, 3000 Ft.-ban, zálogbirtokként, a visszaváltásig.
Géres:
Ebben a faluban csak egy birtokrész tartozott Szatmár várához. – Az 1642. évi urbáriumot a consignatio készítői megtalálták a kamarai adminisztráció iratai között. E szerint az urbarium szerint, még 1624-ben 800 talléron zálogosította el a falut Zoltán Józsának Bethlen Gábor. Zoltán ugyan később 2000 talléron örökáron kérte a falut a királytól, de annak a kamarai archívum iratai között nincs nyoma, hogy a király teljesítette-e vagy sem a zálogbirtokos kérését.
Gyöngy:
Itt is csak egy birtokrész tartozott, illetve tartozik a szatmári várbirtokhoz. – A consignatio készítője a Szepesi Kamara archívumában talált nyomot arról, hogy 1618-ban Praepostuary Zsigmond egy folyamodványt nyújtott be a királyhoz, melyben ezt a birtokrészt, a szintén Szatmár várához tartozó Dobra possessióval együtt, 10000 magyar Ft.-ért örökáron kérte a maga számára. Mégpedig: „propter damna per Dominum Gabrielem Bethlen sibi illata.” De annak nem tudta a consignator fellelni nyomát, hogy lett-e foganatja ennek a folyamodványnak.
Turvékonya:
A consignatio készítője ugyancsak a Szepesi Kamara archívumában, a szatmári várbirtok 1642. évi urbariumában talált egy adatot, mely szerint itt van egy ház, melyet mások használnak ugyan, de az urbárium a várbirtok vagyonállagához tartozónak veszi; de perdöntően biztos és megnyugtató adatot a legszorgosabb keresés után sem tudott arra vonatkozóan találni, hogy valóban a várbirtok tartozéka-e ez a ház, tehát a királyi fiskus tulajdona-e, vagy sem.
Kányaháza:
Ebben a faluban két házzal kapcsolatban ugyanaz a helyzet, mint Turvékonya possessionál.
Óvár:
A consignatio készítője a Szepesi Kamara archívumában őrzött Liber Regiusban talált bejegyzést e falura vonatkozóan, mely szerint Thurzó György nádor 8000 Ft.-ban zálogba adta e falut 1610-ben Kereszthury Istvánnak és feleségének, Chiukas Annának, a visszaváltásig.
Erdődszada:
Szintén 1610-ben, de Hoffmann György, a Szepesi Kamara adminisztráció vezetője adta zálogba Perneszy Gábornak, 6240 Ft.-ért, a visszaváltásig.
Csegöld:
Még 1604-ben adta árendába a falut a Szepesi Kamara, évi 50 köblös kenyérgabonáért, Dereghnyő-i Daroczy Ferencnek, de a falut ez idő szerint (jóllehet okmányszerű bizonyítékot nem talált a consignator, de a tényleges helyzet ez) 10.000 Ft.-ban Chiukas Anna bírja zálogban.
Pusztahódos:
A falut 1590-ben az az István vajda kapta meg, aki a szatmári várban szolgált, de az idők folyamán elmaradt összesen 1112 Ft. zsoldja, s ennek fejében kapta meg haszonélvezetre a falut. A vajda legutóbb kérelmet nyújtott be a királyhoz, és örökös adománybirtokként kérte a maga számára a falut. A vajda kérését a Szepesi Kamara is támogatta, mégpedig azért, „siquidem jam senio confectus, jam Juris Regni ignarius, ad tutandas fines et metas eius non est sufficiens”, s öregségére gondoskodás lenne róla a falu tulajdonjoga.
Csenger-Jánosi:
Ezzel a faluval kapcsolatban annyit tudott megállapítani a consignatio készítője, hogy ezt az egykor a Szatmári várbirtokhoz tartozott falut ez idő szerint Melyth Péter és György, valamint Kapy Sándor és András, továbbá Ispán István bírják, de hogy milyen jogon, mikor, kitől szerezték vagy kapták meg, arra az archívumban semmiképpen sem sikerült adatot találnia.
Piskárkos:
Az okmányok tanúsága szerint ez a falu sem egészben, sem részben tulajdonképpen nem a vár tartozéka volt, hanem mindenkori Szatmár várabeli kapitányokat személyükben, saját használatukra illette meg egy birtokrész a faluban. Azt nem sikerült megállapítani, hogy milyen jogon bírja most ezt a jogot, illetve használja a kapitányok birtokrészét ez idő szerint egy Kun László nevű nemes. A consignator javasolja a kamarának, vonja kérdőre a nemest, a kamara színe elé idézéssel, s ezután tán tisztázódhatnak a hiányzó adatok.
Dobravicza:
A régebbi urbáriumok tanúsága szerint ez a falu teljes egészében a várbirtok tartozéka volt. – Ez idő szerint egy Szabó Balázs nevű nemes családja ül benne. A kamarai archívum okmányaiból csak annyit sikerült megállapítani, hogy akkor került a birtokába, amikor visszakerült Huszt vára, nyilván a Bocskai István halála utáni, illetve a bécsi békét követő rendezésnél. Ezt leszármazottai, akik ez idő szerint is bírják a falut, szintén így tudják. Az sem tisztázott, hogy milyen jogon bírják, örökös adományként, vagy zálogbirtokként-e. A consignator azt javasolja a kamarának, vizsgáltassa felül birtokjogukat.
Végül megjegyzi, hogy még sok olyan falu van, mely az 1569-es urbárium szerint még a váré volt, ez az urbárium ugyanis az első, amely a Szepesi Kamara rendelkezésére áll, s azóta a nem egészen 100 esztendő alatt elkerült a vártól, de szorgos kutatás után is csak a fent felsoroltakra sikerült neki adatot, vagy megközelítő adatot találnia a kamarai archívumban.
Zatthmar vára egykori tartozékai Szatmár és Máramaros megyékben.
Vyváros oppidum (= Avasujváros) – Oláhkékes – Iuaczkofalua – Hirip – Also, Felseö Zopor – Ilosua – Porczalma et Ököritó – Oláhodos – Tőkes et Feketefalu – Remethemező et Balatafalua – Felseö, Közep et Rentechomorod – Pethe et Somosbech (Somos=Szamos) – Istro – Böltek oppidum – Sandorfalua – Zakaz – Kishodos – Sugatagh – Hernyecze – Vyfalu – Körtvéles – Illyesfalua – Dobra – Landorfalua – Gheres – Gyöngy – Thuruekonja – Kányahaza – Ouár – Erdeődzada – Chegeöld – Puzta hodos – Chenger Jánossj – Piskarkus – Dobrauicza