Egykorú kamarai másolatok, 2 példány
5 oldal latin

Készítette: a Szepesi Kamara, Gundelfinger János számvevő
Extractus aestimatióból – Kamarai kivonat a pozsonyi Magyar Kamara 1687. június 16-án kelt becslési jegyzőkönyvéből, mely nincs meg az iratoknál a fasciculusban sem, azokról a javakról, amelyeket királyi rendeletre most, az extractus keltekor visszakap Késmárk városa Rueber gróftól, aki azokat korábban királyi donációban kapta meg ugyan, de amelyekről a város bebizonyította, nem Thököly-javak voltak, hanem ősi jogon a városéi. Benne van az iratban ezenkívül a Rueber grófnál megmaradó, valamint a gróf esetleges igényei kielégítésére tartalékolt javak jegyzéke is. Az extractus a Szepesi Kamara főszámvevőségén kelt, a fenti napon, készítője Gundelfinger János a Szepesi Kamara számvevője.
Késmárk:
46 kis ház Késmárk városában; évi censusuk összesen 120 Ft. – Itt is, de a többi összes jövedelem-tételnél is, a kamarai gyakorlatnak megfelelően, az évi proventus összegét 5 %-os kamatbázison visszatőkésíti az extractus készítője, s az így eredményként jelentkező tőkeösszegeket vetíti ki, s ezeket a tőkeösszegeket összesíti, fejezetenként, végül egy főösszesítőt is ad. – További házikók, számukat itt nem adja meg, de már a Késmárk városát övező városfalon kívüli, Váralja nevű városrészben. E házak censusa évente összesen 50 Ft. – Továbbá visszakerül a városhoz két késmárki malom fele birtokrésze is. – Nemkülönben: a kisszalóki allodium teljes egészében, de a 300 forintot érő s még gr. Rueber inspektora által begyűjtött ősi gabona a grófé marad. – Ugyanitt, Kisszalókon 19 zsellérházikó. A zsellérek fizetik a censust, és a szokásos zsellér. robotot is teljesítik. – Az itteni malom, árendás molnár járatja. – A serfőzőházat azonban nem sorolja ide: „siquidem 1000 hujus aliud, multo praestantius in suburbio civitas Arci cessisset.” – A kocsmaház, tartozékaival. – Átadásra kerül még két bokorerdő, az úgynevezett Longenwald és a Tiergarten. – Ugyancsak visszakapja a város az alsó városkaput, a környező erdőbkeli faizási jogot, a kőbánya és a téglaégető üzembentartásának jogát is. – Nemkülönben a váraljai városrészben Thököly által épített, de azóta megszüntetett beszállókocsma épületét. – Az extractus második részében a Rueber grófnak megmaradt javak aestimatiós jegyzéke olvasható, az úgynevezett Új kert, a vele szomszédos réttel. – Továbbá „Allodium aliud, Bergianum.” – Malomépítési jog a Leibicz folyón, a fenti Új kert mellett, amelyhez a város, így igérte a grófnak, saját erdejéből fogja adni a faanyagot, térítés nélkül. – A vár szükségleteire a városi erdőkben gyakorolható faizási jog. – A váraljai városrészben átengedi a város a grófnak a serfőző- és a malátaáztató házat, a hozzá még két subditus-házikót is, lakóikkal s azok szolgáltatásaival együtt. – Halászati jog a Leibicz és a Poprád folyókon. – Kőbánya és téglaégető felállításának, illetve üzembentartásának joga. – 400 birka tartásának és legeltetésének joga a Kárpátok hegyilegelőin. – A harmadik részben az extractus készítője azokat a javakat sorolja fel, amelyeket a királyi fiskus tartalékolt „pro ulterioribus Domini Comitis, ti. Rueber, mitigandia praetensionibus”. – Ezek: Az első a nagy költséggel felépített késmárki vár eddig alábecsült értékének legalábbis háromszorosára való felemelése. Ez tehát csak kalkulatív biztosíték Rueberrel szemben. Az alábecslés ugyanis a grófnak kedvezett, de nemcsak a várnál, hanem, mint az extractus írja, az előző becslési jegyzőkönyvekben foglalt majorságok s egyéb javak becsértékeit is helyesbíteni kell. Ezeket részletezi is: az allódium szántók, rétek, a váraljai kert, a Mátyásfalva-i allodium szántói, rétjei, a Lendak possessióbeli jobbágyszolgáltatások, a Nagy Lomnicz-i várkastély, a késmárki uradalom erdeiben való faizás nyolcadrésze, s az uradalom tilos vizein való halászati jog becsértékei viszonylatában. A faizás nem a vár, hanem a gróf majorsági szükségleteire értendő. – Az extractust jó áttekintést nyújtó számszerű főösszesítés zárja.
Késmárknak visszajuttatott javak.
(Szepes m.): Késmárk civitas