Eredeti. Mellette egy egykorú kamarai másolat is. 7 oldal latin + 4 oldal latin másolat

Készült: 1688. március 10. Készítette: Vas Gáspár uradalmi fiscalis praefectus.
Aestimatio – Vitalis János lőcsei harmincados és Szepes megye három officialisa által, Fischer Mihály, a Szepesi Kamara adminisztrátora rendeletére elkészített becslési jegyzőkönyv azokról a javakról, amelyeket I. Ferdinánd király adomány- és megerősítő levele óta eltelt kb. egy évszázadnyi idő alatt valamely címen elszakítottak az egykori birtokos Késmárk városától. Az irat témájában hasonló az UC 153 : 42-höz, de annál átfogóbb, sokkal részletesebb, bővebb. Kelt Késmárkon, a fenti napon.
Késmárk:
Az aestimatorok bevezetőben jelzik, hogy nemcsak Késmárk városában, annak bel- és külterületén vették számba az elszakított javakat, hanem kimentek Szalók faluba is, s ott is számba vették s meg is becsülték az ott levő, egykor Késmárk városának tulajdonában volt javakat. – Munkájukat Késmárk városában kezdik, s itt összesen 46 „polgárházikót" („Domunculae Civiles”) vesznek számba; e házak egyik fele (22 ház) „ante contractum initum”, másik, valamivel nagyobbik fele (24 ház) „post contractum initum” került ki a város tulajdonából. Erről a szerződésről azonban bővebben nem szólnak a kamarai becslők. – Ezek a házak a város falain belül vannak, mégpedig: „…in diversis plateis…, inter quas sunt quattuor desertae et aedificys plane carentes, aliae vero populosae, sed eae quoque desolationi sunt obnoxiae.” – Számba veszik a házak censusát, az évi census összegét 6 %-os kamatbázison visszatőkésítik, de megjegyzik, hogy a lakosok koldusszegénysége miatt 1/4 résznél kevesebb census szokott bejönni az előírtnál, s ezért ezt az 1/4 részt a becsértékből (a tőkésített becsértékből is) leveszik. – Következő tételben áttérnek a város falain kívül levő, szintén kicsi házikókra, s megállapítják: 17 ilyen kis kertes házacska van itt, de: „inter quas sunt sex adhuc per seniorem Thököly liberatae, duarum desertarum aedificia per milites asportata.” – Kilenc censualis sessio is van még, de azok: „extramae desolationi sunt obnoxiae.” – Becsértékük megállapításánál megjegyzik az aestimatorok: csökkenti a sessiók értékét az, hogy gyakorta elönti őket az árvíz; behordja fövennyel, s amellett maga a föld is sovány. – További tétel: egy beszállókocsma a Poprád folyó régi ágya mellett, nem messzire a városi csapszéktől. Ennek a beszállókocsmának az épületei közepes állapotban vannak, s tartozik hozzá egy kevés, kb. két köblös kapacitású szántó is. – Következik két malom. Az egyik az alsó, a másik a felső városkapu mellett. Jövedelmük három egyenlő részre oszlik: 1/3 a városé, 1/3 a váré, 1/3 pedig a molnáré. – A következő tétel: „Rubetum, seu Sylvula Langevald dicta…” Ezt az erdőt a közelmúlt napokban császári katonaság tarolta le, úgy annyira, hogy az egész kis erdő „penitus in nihilum redacta” lett. – Ehhez az erdőcskéhez hitvány minőségű parlag-szántók és ugyancsak silány minőségű rétek is tartoznak. – A következő „Aliud rubetum, seu Sylvula, in monte Goldbergh vulto Tiergarten nuncupata…”. Ebben a bokorerdőben is alig van imitt-amott egy-egy fa, egy-egy bokor. Nagy része már csak kaszálóként hasznosítható. Ennek a második erdőnek azonban csak a kisebbik részét szakították el az évszázad során a várostól, „…potiorem partem etiamnum Cinitas Kesmark possidet.”
Kisszalók:
Az aestimatio utolsó tétele: „Allodium Kis Szalok, Civitati Kesmarkiensi vicinum, atque in territorio Kesmarkiensi extructum…”, és jóllehet ehhez az allódiumhoz kellő mennyiségű szántó, rét és kert tartozik, mégsem hoz valami jól, mert a föld errefelé sivár, sovány, termést nehezen érlelő. De mióta elszakították a várostól, azóta szinte egyfolytában nincs megművelve, a majorsági épületek rozzantak, végső összedőléssel fenyegetnek. – A majorgazdaság mellett van egy kis falucska is, 19 zsellérházikóból áll mindössze. De ezeknek a házikóknak a fele a múlt, 1687-es esztendőben porig égett, s csak nemrégiben fognak hozzá a lakosok az elégettek helyére új zsellérkunyhók építéséhez. – A zsellérek e becslési jegyzőkönyv keletkezése idején koldusszegény-sorban éltek. – A falucska felett van egy halastó, rajta egy egykövű malom, mely felülcsapó, s a gáttal rekesztett tó aláömlő vize hajtja; de nagy szárazság idején, vagy ha nagyon szigorú a tél, a malom alig jár; alig hoz valamicske hasznot. – A becslők befejezve mind Késmárk városában, mind pedig a Kisszalók-i majorban munkájukat, lezárás előtt még egy fontos pontot iktatnak a jegyzőkönyvbe. Megjegyzik ugyanis, hogy azok az oklevelek, melyek a fent felsorolt javakat illetően bizonyítják a város egykori, törvénytelenül megcsorbított birtoklási és tulajdonjogát, ez idő szerint a városnak a pozsonyi országgyűlésbe kiküldött követénél vannak, az országgyűlés előtti bizonyítás céljából.
Késmárktól elszakított javak.
(Szepes m.): Késmárk civitas – Kis Szalok