5 oldal, latin és magyar, másolat.

Tisza-Tokaj:
1640. évi urbárium. – Az összeíró neve. – A rév a Tisza vizén van, ahol is minden vassal megrakott „csetneki szekér” után tartoznak adni „durae laminae ferri”, továbbá minden ló után 2 dénárt. Ha a szekeret ökrök húzzák, akkor minden ökör után 1–1 dénárt adjanak. Ha a vasat eladva visszatértükben sót szállítanak, minden szekér után tartoznak adni két sót. Lovak és ökrök után az előbbiek szerint adóznak. Hasonlóképpen az Erdélyből, Máramarosból vagy máshonnan sót szállítók ugyanezek szerint fizetnek. Visszatérőben, akár teherrel, akár üresen jönnek, lovanként és ökrönként egyaránt 2 dénárt tartoznak fizetni. – „A communibus currubus” akár lovak, akár ökrök húzzák, állatonként 2–2 dénárt fizessenek. Lovak, ökrök, tehenek, sertések és egyéb állatok, akár hajón, akár a Tiszán úsztatnak át, egyenként 2–2 dénárt fizetnek. – Lovasok 2 dénárt, adnak. – Gyalogosok 1 dénárt, adnak. – Borszállítmányoknál, melyeket „ultra Tybiscum” visznek, vagy pedig „beneficio fluvii Tybisci ad alias partes” csónakon lebocsátják, minden hordó után 4 dénárt adjanak. – Minden egyes hajó után, akár teherrel van, akár üresen kel át a Tiszán innen vagy az ellenkező oldalról, fizessenek 4 dénárt. – Juhok, bárányok és kecskék, ha már esztendősek, 1–1 dénárért szállíttatnak, a kisebbek 1 obulusért (denár fele). – Mindezen jövedelmeket az esküdt a tokaji provizornak nyugta ellenében tartozik beszolgáltatni.
1689. és 1698. évi urbáriumok. (Magyar nyelvű): Tokajnál vagyon itt egy derék rév, melynek teljes jövedelme (a „révészéki és révbírói” nyolcadrészen kívül) a földesúré volt, mindaddig, míg a tokaji várat a császáriak számára fel nem adták. Ezen kívül minden hét szombatjának jövedelméből kétharmad a tokaji fő prédikátoré, egyharmada pedig a révészeké és a révbíróé. – Jelenlegi állapot szerint a jövedelem: két sószekértől egy kősót adnak, ha szálon hozzák (tutajon), minden „maglábul” (32 szálból álló tutaj?) 2–2 kősóval tartoznak. Minden vasas szekér után adjanak egy sing vasat. Szekérbeli vám marhánként 6 den. – Lovasember vámja 6 den. – Gyalogember vámja 2 den. – Disznó, juh után 3 den. („Duplicativa exactio hic intelligitur quomodo I. C. auxerat.”) Ha bármiféle marhát úsztatnak, fizessenek párjától 3 dénárt. – Tokaji kereskedők mind szekér után, mind marha után ugyanúgy tartoznak fizetni, mint az idegenek. – Minden hajótól (akármiféle terhet is hoz) most 38 dénárt kérnek, azelőtt csak 8 dénárt kellett fizetni. – Az egy szálon való hordók után egy hordó, hordófaltól egy fal, abroncs után egy hordóra való abroncs az adó, ezek a jövedelmek a révbíróé és a révészeké. – Árvíz idején, ha a hídon Rakamazig vagy ide Rakamazról hordják a terhet, terhes szekér után fizessenek 1 tallért, vonómarhánként 12 dénár, lovasember után 18 dénár, gyalogembertől 9 dénár. Ha pedig csak a terhet hozzák át a hídon, az üres szekér az állatokkal a Tiszán gázol át, fizessenek 1 forintot. – Bejegyzések a jövedelmek megoszlásáról a földesúr és a kamara között, valamint a pénz exactioja következtében beállott módosulásokról. – Ha szály (uszály, tutaj) jő a Tiszán, minden fél száltul 42 dénárt kel fizetni. Ha valamely kereskedő fenyőfát vagy nyárfát terhével együtt ideszállít, ingyen szokták elvinni. Megoszlás a földesúr és a kamara között. – Megjegyzés. A rév jövedelme nem minden évben azonos, hol több, hol kevesebb. Évenként legkevesebb 1000 forint (vas és só accidentiájával), de ha az „luczi révet, az mint Bocskay ideje előtt és az Bethlen Gábor idejében ell veszik, ide parancsollyák, hasonlóképpen az dadait, lökit és több hijában való réveket”, ez a jövedelem háromezer forintra is felmehet békességes időkben.
Vári:
A várii vám jövedelme.
1645. évi urbárium. (Magyar nyelvű): A Borsva vizén vagyon egy öreg híd, ennek vámjövedelme a földesúré, a hites vámos által. Ebből a jövedelemből a vári papnak tized jár. (Mind a pénzből, mind a sóból.) – Kis-Ár, Vári és Tisza-Bőcs között, ha valaki átkelt a Tiszán és a vámra nem ment be (kivéve a Tisza parton lévő, szabadsággal bíró falvakat) Beregszász, Vári és Muzsaly között el akarván a vámot kerülni, szabadságuk volt a vámosoknak ezeket „megkergetni, falukon kívül megh fogatni, de belől nem… és az mit ollyat kaphattak, az vámosoké volt.” …”az igazjárókat nem kell háborgatni ok és mód nélkül.”
1672. évi urbárium. (Magyar nyelvű): A Borsva vizén által vagyon egy öreg híd, ennek jövedelmét a vámos, a várhoz tartozik beszolgáltatni, mely jövedelem hol több, hol pedig kevesebb.
1682. évi urbárium. (Magyar nyelvű): A Borsva vizén lévő öreg híd vámjának jövedelme „Boldog időkben” 45 forintot és 700 db. kősót is kitehet. Az összeíró utal az 1649. évi urbáriumban lefektetett prédikátorrészre, s megjegyzi, hogy ez „ab anno 1670 ez ell vitetettet.”
Kis-Ár:
Rév- és vámjövedelem.
1683. évi urbárium: Rév- és vám őnagysága számára. Ehhez hidas, kötös hajó, gyalog hajó, továbbá megjegyzi, hogy, bár a falunak több birtokosa van, e jövedelmekben nem osztoznak. A pénzbeli proventusok harmadrésze a révészeké, kétharmada őnagyságáé. Békességes időkben ez a jövedelem felmehet 40 forintra, most azonban mindössze – mint mondják – 6–7 ft. – A vámsóból a révészek nem kapnak, ennek összege békében 400 Darabra is felment, most azonban 40–50 db. körül van. – Terhes szekér vámja 8 dénár, üres szekér vámja 4 dénár, ökör, tehén párja vámja 3 dénár. – Lovas ember vámja 3 dénár. – Gyalog ember vámja 1 dénár. – Ha sót hoznak uszályon a Tiszán (egy uszály 32 szál fából áll), uszályonként 2 kősót adnak. Fél száltól 1 kősót tartoznak adni. Emberenként az egész száltól 1 kősóval, fél száltól 1/2 kősóval tartoznak. Az ilyen fél kősó, mint mondják, a révészeké.
II. Rákóczi Ferenc birtokai.
(Zemplén, Szabolcs m.): Tisza-Tokaj, Vári és Kis-Ár rév- és vámjövedelmeinek összeírása II. Rákóczi Ferencnek a vadkerti táborban kiadott utasítása értelmében
Tisza-Thokaj, oppidum (Zemplén m.) – Vaári, oppidum (Békés m.) – Kiss-Ár (Szathmár m.)