VAS VÁRMEGYE jegyzőkönyvei - 626

Database Minutes of corporate bodies
Type VAS VÁRMEGYE jegyzőkönyvei
Date of assembly 1600.01.
Reference number 626
Description Ugyanezen a napon Rádóczy Mihály az alispán uraknak, mint magisztrátusnak a képviseletében előterjesztette a vádat Dömölky Pál (egregius) ellen, akit Mike Lőrinc alszolgabíró idézett a Dömölk possessióban lévő lakóházában, Szent István első vértanú ünnepén (december 26-án). A vádbeszéd szerint az elmúlt Szent Egyed ünnepe (szeptember 1.) táján egy gazdátlan ló tévedt véletlenül Dömölk possessio területére, s ezt a lovat Potencia asszony, néhai Dömölky Lénárt (egregius) özvegye a saját házába vitte és a mai napig is ott tartja, ahelyett, hogy a törvények értelmében átadta volna az alispánoknak. Kéri tehát a ló átadását és az alperesnek pénzbírságban való elmarasztalását.Az alperes nevében Erdélyi János a következőket válaszolta: a kóborló állat odament az alperes házához, ezért magánál tarthatta azt – hiszen ami oda téved, az a birtokába száll – a Hármaskönyv 3. részének 31., a nemesek kiváltsággal erősített szabadságait tartalmazó titulusának értelmében. A másik dolog: az alispánok csak azt követelhetik pénzbírsággal, amit a károkozásból beszednek, ugyancsak a 3. rész 33. titulusa szerint. Erre egy újabb példa Sopron vármegyében Barcza Péter pere, amelyben ilyen ítélet született: bárki nemes magánál tarthatja a kóbor állatot addig, amíg az nem minősül rejtegetésnek.A felperesek válasza: a védekezésnek nincs ereje, mivel a felperesek nem a nemesi szabadság, hanem a kóbor állat miatt hívták perbe az alperest, amelyet az alperes a törvény ellen tartott magánál. A hivatkozott törvény – ti. a Hármaskönyv 3. részének 33. címe – nem tiltja meg a kóbor állatnak az alispánok kezébe való adását. Ehhez hozzájárul a vármegye régi szokásjoga is, amint azt egy másik példa: az alispánoknak a Racsics elleni hasonló pere bizonyítja.Az alperes szerint ez a példa nem megfelelő, mivel a törvény világosan szól a nemesek szabadságáról, s azt is elmondja, hogy mit lehet pénzbírsággal követelni. Ha tehát az elkóborolt állatot az alispánok kezébe kell adni, az nem más, mint a nemesi szabadság megsértése.A felperesek azt mondják, hogy a Hármaskönyv 1. részének 9. címe nem tartozik ide, s a soproni példát sem lehet alkalmazni, mivel nem világos, hogyan történt a dolog.Az ítélet: a nemesember nem tartozik az elkóborolt állatot az alispánok kezére adni, mert ezáltal nemesi szabadsága szenvedne sérelmet. Ha azonban a kóbor állatot eltitkolja vagy titokban eladja, úgy kell büntetni, mint a tolvajt. – A felperesek fellebbeztek, az alperes pedig a 33 dénár letételével kérte az ítéletlevelet.
Source TÓTH PÉTER: VAS VÁRMEGYE KÖZGYŰLÉSI JEGYZŐKÖNYVEINEK REGESZTÁI I. 1595–1600.

Content provider