| Abstract
| vigesimo die reportationis diei (t. i. octavo die octavarum Jacobi) Bebek István országbíró ítéletlevele Donch fia: Jakab felperes és Hubou-i Domonkos fia: György alperes között egy darab föld birtoklásáért már Zeech-i Miklós országbíró előtt 1358-ban megindult perben. Az alperes t. i. azt állította, hogy az a darab föld, mely a felperes szerint mindig az ő birtokához, Harypan-hoz tartozott, s azt ő és ősei mindig békésen birtokolták, nem tartozott soha sem Harypanhoz, hanem az alperes Kezeu birtokához és azt az alperes ősei kegyes adományként adományozták a Feulharypan-i Szent Demeter egyháznak. A felek a következő iratokat mutatták be: 1.) Egri káptalan, 1358. április 16., 2.) Tamás országbíró, 1353. január 19., 3.) Egri káptalan, 1282., 4.) Egri káptalan 1350. július 10., 5.) Szepesi káptalan, 1352. december 17., 6.) Egri káptalan, 1360. május 31. után, 7.) Egri káptalan, 1360. augusztus 1-8. között. A bemutatott bizonyítékok alapján az országbíró a földet a felperes Donch fia: Jakabnak ítélte ode. Eredeti, hártya, függő pecsét. – Regeszta forrása: OL regeszta (Ila)
|
|
| (20. die 8. die oct. Jacobi) in Wysegrad. Bubeek István comes országbíró ítéletlevele. Zeech-i Miklós comes országbíró előtt 1358. Jakab-nap nyolcadán folyt per (lásd Ila Bálint-Borsa Iván, Dancs 66. sz.), amely az 1358. mindenszentek nyolcadáról Jakab-nap nyolcadára halasztódott, miközben a király Zeech-i Miklós országbírót Horvátország és Dalmácia bánjává nevezte ki (sublimatus), és az országbíróságot Ugrin fiának: Miklósnak adományozta, aki a bizonyítékbemutatást mindenszentek nyolcadára (1359. nov. 8. ) halasztotta. Ekkor a felperes Donch fia: Jakab helyett ügyvédje, Vörös (rufus) László, a szepesi káptalan levelével, Hubou-i Domokos fia: György viszont személyesen jelent meg. Utóbbi bemutatta Tamás országbíró 1353. január 19-én kelt privilégiumát (lásd Ila Bálint-Borsa Iván, Dancs 64. sz.). A felperes képviselője ennek ellenében kijelentette, hogy a föld sohasem tartozott Kezeu-höz, hanem urának: Jakabnak Harypan nevű birtokához. Állítása igazolására három oklevelet mutatott be: az egri káptalan 1282-ben kelt chirographált privilégiumát (lásd Ila Bálint-Borsa Iván, Dancs 6. sz.) és az 1350. július 10-én kelt tiltakozó levelét (lásd Ila Bálint-Borsa Iván, Dancsz 55. sz.), valamint a szepesi káptalan 1352. december 17-én kelt tiltakozó levelét (lásd Ila Bálint-Borsa Iván, Dancs 63. sz.). – Az oklevelek bemutatása után Vörös László ügyvéd jogorvoslatot (medelam iustitie) kért. Ugrin fia: Miklós országbíró – minthogy Donch fia: Jakab ügyvédje szerint a földdarab, amelyről Domokos fia: György azt állította, hogy elődei Kezeu nevű birtokukból kihasítva adták a Harypan-i Szent Demeter-egyháznak, azt bizonyította, hogy az sohasem volt az alperesé és elődeié, hanem Jakab és elődei Harypan nevű birtokához tartozott – közös vizsgálat megtartását látta szükségesnek, ezért kérte az egri káptalant, hogy mindkét fél részére küldje ki embereit, akiknek jelenlétében a királyi emberek pünkösd nyolcadán (1360. máj. 31.) valamennyi szomszéd és határos, valamint a felek vagy ügyvédjeik jelenlétében és megyebeli nemeseket is bevonva tartsanak vizsgálatot: hogy a vitás föld kit illet, majd a vitás földet határjelekkel megjelölve királyi mértékkel mérjék vagy becsüljék meg, s erről a nyolcad 8. napján (jún. 7.) tegyenek jelentést. – Közben Miklós országbíró meghalt, és ő kapván az országbíróságot, előtte megjelent Harypan-i Domokos fia: Jakab és Hubou-i Domokos fia: György, és bemutatták az egri káptalan 1360. május 31. után kelt jelentését (lásd Ila Bálint-Borsa Iván, Dancs 69. sz.). Az országbíró előrebocsátva, hogy Jakab be akarta magát iktattatni a vitás földbe, de ennek György ellentmondott, s amikor Ugrin fia: Miklós országbíró előtt ellentmondását indokolandó Tamás országbíró privilégiumát bemutatta, amellyel a vitás földdarab ügyében közös vizsgálatot rendelt el, s a vallomások alapján, amelyben a tanúk neve nem volt felsorolva, a földet elvette Isaak fiaitól és Donch fiától, de nem ítélt ez ügyben sem esküt, sem párbajt, s ezért Miklós országbíró újabb közös vizsgálatot rendelt el – a vele ülésező nemesekkel úgy határozott, hogy miután több tanú vallott a felperes mellett, őt ötödmagával a helyszínen földre teendő esküre kötelezte, és kérte az egri káptalant, hogy küldje ki hites emberét, aki a királyi emberrel Jakab-nap nyolcadán (aug. 1.) az eskünél és utána a földnek a felperes részére a régi határokkal történő iktatásánál jelen legyen, majd a káptalan a nyolcad 8. napjára tegyen jelentést. – Kijelölt királyi emberek voltak: Kysysyp-i Péter fia: Benedek, Naprad-i Domokos fiai: János és György, Fygud-i Chatou fia: László, Loch-i László fiai: Buken és Pál, Hangunfeu-i Dama fia: Imre, Beleseer-i Pál fia: Miklós, Hangunfeu-i Dama fia: János a felperes részére; Mellete-i Lukács fia: János, Othrochuk-i András fia: Domokos, Nenka-i János fia: György és Nenka-i Fylenthe fia: Makou, Naprad-i Domokos fia: János az alperes részére. – Jakab-nap nyolcadának 8. napján Harypan-i Donch fia: Jakab bemutatta az egri káptalan 1360. augusztus 1. után kelt jelentését (lásd Ila Bálint-Borsa Iván, Dancs 70. sz.). Miután az országbíró a káptalani jelentésből megállapította, hogy ítéletét tökéletesen végrehajtották, a felperes az esküt letette, és ennek alapján őt a birtokba bevezették, a földet véglegesen neki ítéli oda, és az alperesnek örök hallgatást parancsolva, a felperesnek ezt az ítéletlevelet kiadja. Hártyán, selyemzsinóron függő, kissé kopott pecséttel. (24.) – Regeszta forrása: Publikált regeszta (Ila Bálint-Borsa Iván): Dancs 72. sz.
|
Cultural Heritage Portal