DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Családi levéltárak (P szekcióból) • Dancs család (Q 59) • 57082
| DL-DF | 57082 |
| Date | 1351-04-03 |
| Issuer of charter | TAMÁS ORSZÁGBÍRÓ |
| The old reference of the records | Q 59 DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Családi levéltárak (P szekcióból) • Dancs család (Q 59) |
| Survival form | Eredeti |
| Mode of sealing | Függő |
| Abstract | duodecimo die MedyXLe. Tamás országbíró ítéletlevele Donch fia: Domonkos, felperes, és Malah-i János fiai: Miklós és György meg Haripan-i Herbordus fia: Cozma, alperesek között Rechke, Kezw és Haripan falvak birtokjoga miatt folyt perben. A felperes akciójára bemutatta az egri káptalan 1350. július 7. utáni jelentését, mely szerint a felperesek bevezetésének a nevezett birtokokba az alperesek ellentmondottak. Jogaik igazolására a felek a következő okleveleket mutatták be: 1328. március 7. után Vilmos Scepus-i és Wyuar-i comes ítéletlevelét és 1328. márc.7. után kelt bizonyságlevelét, 1321. a szepesi káptalan kiadványát, 1343., 1346., 1351. az egri káptalan kiadványát, 1347. Gömör megye comese és szolgabírái oklevelét, 1347. az egri káptalan oklevelét, 1347. a jászói konvent kiadványát, 1347. február 26. után Gömör megye kiadványát, 1350. az egri káptalan kiadványát, 1269. nov. 6. az esztergomi káptalan oklevelét, 1275. László király oklevelét, 1282. az egri káptalan kiadványát és 1351. febrár 1. után és 1346. november 8. az egri káptalan kiadványait. Az országbíró, mivel a bizonyítékokból kitűnt, hogy az alperesek nem a Zagrab-Korpás nemzetségből származtak, tehát a nevezett birtokokat jogtalanul tartották, azokat viszaítélte örök jogon a felperes Domonkosnak. Eredeti, hártya, függőpecsét. – Regeszta forrása: OL regeszta (Ila) |
| (12. die medii XLme) Buda. Tamás országbíró ítéletlevele. Az 1350. november 1-jén kelt oklevele értelmében bírósága előtt megjelent Donch fia: Domokos és Malah-i János fiai: Miklós és György meg Haripan-i Herbordus fia: Kozma ellenében bemutatta az egri káptalan oklevelét, amely – szerinte – keresetét (actionem et propositionem) is tartalmazta (lásd Ila Bálint-Borsa Iván, Dancs 54. sz.). Domokos felperes az ellentmondás okát akarta megtudni az alperesektől, mire Miklós – testvérét: Jánost országbírói levéllel képviselve – és Kozma azt állította, hogy a birtokok öröklési jogon őket illetik, és bizonyítékaikat (instrumenta) kijelölendő későbbi időpontban készek bemutatni. Az országbíró ezért elrendelte, hogy a felek bizonyítékaikat vízkereszt nyolcadán (1351. jan. 13.) mutassák be. – Ekkor a felperes kész volt bizonyítékai bemutatására, de az alperesek újabb határidő kijelölését kérték. Az országbíró ezt böjtközepére (márc. 23.) tűzte ki, és az alpereseket 3 márka bírságban marasztalta el. Böjtközépkor a felek személyesen megjelenvén, Chynige (dictus) Miklós és testvére: György a nevezett birtokokhoz való jogaik igazolására három oklevelet mutattak be, éspedig Vilmos mester szepesi és újvári ispán két 1328-i és a szepesi káptalan 1321-i oklevelét (lásd Ila Bálint-Borsa Iván, Dancs 17., a 18. és a ll. sz.). Az oklevelek bemutatása után Chynige (dictus) Miklós és testvére: György még hozzátette (obiecerunt), hogy ők, valamint a felperes Domokos atyja: Donch meg Herbordus fia: Cozma közös nemzetségnek, éspedig Zagrab nemzetségnek egyazon vonalában (in una generationis linea) vannak, ezért birtokolják a nevezett három birtokot, és ezért mondottak ellent a felperes Domokos iktatásának is. Hogy az alperesek állítása nem áll meg, arra vonatkozólag a felperes Domokos több tiltakozó és vizsgálati levelet mutatott be, így az egri káptalan három és Gömör megye egy tiltakozó levelét (lásd Ila Bálint-Borsa Iván, Dancs 40., 45., 58. és a 46. sz.), majd az egri káptalan két egybehangzó (in uno sensu verborum), 1347-ben kelt (lásd Ila Bálint-Borsa Iván, Dancs 47. és 48. sz.), majd Gömör megye 1347. február 26-án kelt (lásd Ila Bálint-Borsa Iván, Dancs 49. sz.) és az egri káptalan 1350-ben kelt vizsgálati levelét (lásd Ila Bálint-Borsa Iván, Dancsz 56. sz.), végül pedig három privilégiumot, László királyét, az esztergomi és az egri káptalanét (lásd Ila Bálint-Borsa Iván, Dancsz 5., a 6. és a 3. sz.). – A felperes bizonyítékaira az alperesek az esztergomi és egri káptalanok privilégiumait az országbíróval lefoglaltatták (per nos fecerunt detineri), mondván, hogy azokat más oklevelekkel együtt tőlük a Malah-i Szent Erzsébet-egyházból Isaak személyesen jelen levő fiai: György és Pál lopták el, akiket perbe is vontak, s erre nézve be is mutatták az egri káptalan idéző levelét (lásd Ila Bálint-Borsa Iván, Dancs 57. sz.). Az alperesek végül bemutatták az egri káptalan 1346. november 8-i pátens levelét (lásd Ila Bálint-Borsa Iván, Dancs 44. sz.). Isak fiai: György és Pál ártatlannak vallotta magát János fiainak minden vádját illetően (in totali actione et acquisitione), kijelentve, hogyha János fiai megtalálták az oklevelet, kötelességük és vállalásuk értelmében készek saját erőfeszítésükkel és költségükön segíteni azok visszaszerzésében; kérték továbbá, hogy az okleveleket, amelyek miatt perbe hivattak és megvádoltattak, Domokos mutassa be, mert azok őket nem illetik. – Az országbíró az ügy súlyosságára (arduitatem) való tekintettel a pert harmadnapra elnapolta (distulissemus), majd a vele együtt ülésező bírák – Miklós nádor, Vgal-i Pál Szlavónia és Horvátország volt bánja, Peteuch fia: Miklós egykor erdélyi vajda és Miklós mester, Miklós nádor protonotáriusa és az ország több nemese – előtt megjelentek Chynige (dictus) Miklós, testvérét nádori oklevéllel képviselve, másik részről pedig Isak fiai, valamint Donch fia: Domokos, és a bemutatott oklevelek alapján végső ítéletet kértek. A bemutatott oklevelek elolvasása és a felek meghallgatása után az országbíró háromszor megkérdezte Chynige (dictus) Miklóst, hogy az általa birtokolt oklevelek övék-e, s a két privilegiális oklevél az ő birtokaira vonatkozik-e. Miklós – testvére nevében is – azt felelte, hogy az oklevelek nem az övéik, a két oklevelet pedig Herbordus fiától: Kozmától kapta megőrzésre, s a két privilégiális levelet a Szent Erzsébet-egyházból másokkal együtt lopták el. – Az országbíró megkérdezte Kozmát, hogy a két privilegiálist megőrzésre adta-e Miklóséknak. Kozma azt válaszolta, hogy ezeket nem adta át, mert azok kibocsátásuk óta nála, nemzetségbelieknél, elődeiknél, így Domokos apjánál: Donch-nál voltak, s most Domokosnál vannak. Minthogy János fiai: Miklós és György sose voltak egy nemzetségi ágban (in una linea generationis) a felperessel, az országbíró ismét megkérdezte Chynege (dictus) Miklóst, milyen okkal rejti szekrényében (celando in scrinio suo) a mások jogait érintő okleveleket, az nem tudott elfogadható (efficacem) indokot mondani, hanem csak azt mondta (simplici verborum insinuatione), hogy ők egy nemzetségi ágon vannak Domokossal, és hogy Kozma adta nekik a birtokokkal, de ezt semmivel sem tudta bizonyítani (nullo evidenti documento potuit comprobare). Erre való tekintettel, továbbá arra, hogy az alperes Miklós és György nem a Zagrab-Korpas nemzetségből származik, tehát ilyen jogon a nevezett földekre igényt nem tarthat, azokat mások jogainak sérelme nélkül (sine preiudicio iuris alieni) visszaítélték a felperes Domokosnak. Az alpereseket a birtokok jogtalan és hatalmaskodó birtoklása miatt, továbbá mivel nem sikerült bizonyítaniuk, hogy a két oklevelet Kozmától kapták, és Isak fiai lopták el a Malah-i egyházból a privilégiumokat, Isak fiai: György és Pál fejváltságában (in emenda homicidiorum dictorum Georgii et Pauli filiorum Isak) marasztalták el. Végül, minthogy az alperesek és János (helyesen: Isak) fiai között az egri káptalan előtt létrejött egyezség értelmében (vö. a 44. sz.), az egyezség megszegője patvarkodás vétségét (in facto calumpnie) követi el, ezért az alpereseket Magyarországon levő javaik elvesztésére ítéli, kétharmad részt magának, egyharmadát pedig a perbeli ellenfélnek juttatva. Oklevelét függő pecsétje alatt Donch fiának: Domokosnak, valamint Isaak fiainak kiadja. Hártyán, selyemzsinóron függő, részben kopott pecséttel. (21.) Anjou V. 439. – Regeszta forrása: Publikált regeszta (Ila Bálint-Borsa Iván): Dancs 59. sz. |
Content provider
ⓒ Copyright Info: Any publication of the present digital material requires permission from the content provider. To reach content provider directly, click on „Contact”.
Cultural Heritage Portal