| Abstract
| Bude. in octavis f. b. Michaelis arch. Lajos király bizonyítja, hogy eléje járult István, erdélyi vajda és Zonuk-i comes és bemutatta előtte az erdélyi káptalan privilegialis oklevelét, mely magában foglalta a nevezett István vajda meghagyó oklevelét és tartalmazta a vizsgálatról szóló jelentést, amelyben az foglaltatott, hogy mivel a Doboka megyei Deuecher birtokot Erdélynek esküdt ülnökei és összes többi nemesei az István vajda részéről tartott három egymás utáni congregatio generalison propter publicum latrocinium et furtum Nicolai, filii Andree de predicta Deuecher, mint nyilvános gonosztevőnek a birtokát, akit fej- és jószágvesztésre ítéltek, a vajda mint ítélő bíró kezébe adták, de ő a dolog felől még több bizonyságot akarván szerezni, saját embere: Elley fia Ákos és az erdélyi káptalan testimoniuma útján vizsgálatot tartatott arra nézve, hogy bizonyságot szerezzen Erdély nemességének ez ügyben vallott véleményéről. Tehát a vajdai ember, a nevezett Elley fia Ákos és az erdélyi káptalan embere: discretus vir magister Ladislaus Magnus concanonicus eorum die dominico proximo p. f. b. Barnabe apostoli kiszálltak Torda városába, ubi unversi nobiles, maiores et minores de septem comitatibus terre Transilvanensis per se congregationem habuissent, amikor a vajdai ember iudices nobilium et iuratos ac seniores ac universos nobiles de dictis septem comitatibus eskü alatt kérdezték meg Miklós tetteiről, akik egyformán vallották, hogy az ő tudomásuk szerint a nevezett Deuecher-i András fia Miklós különböző lopásokat, rablásokat és más bűntetteket vitt véghez, melyek miatt úgy a néhai Miklós vajda alatt tartott egyetemes gyűléseken, mint az István vajda idején tartott háromszoros gyűlésen sok nemes és nem nemes vádolta a nevezett Miklóst különféle gonosztettekről, amiért az összegyűlt nemesek nem akarván tovább tűrni annak a garázdálkodásait, őt mint nyilvános tolvajt, rablót és gonosztevőt fej- és jószágvesztésre ítélték és őt István vajda mint bíró kezébe adták, és így az a birtok összes tartozékaival együtt a volt tulajdonos gaztettei miatt a vajda kezébe került, aki azt teljes joggal vette a kezébe. Az ily vallomások után Abel fia Lőrinc a nevezett András fia Miklósnak osztályos birtokosa volt, nyíltan azt a kijelentést tette, hogy jóllehet ő a nevezett Miklóst magánúton és nyíltan tilalmazta gonosztetteinek végrehajtásától, az sohasem hagyott fel azokkal, sőt neki is több kárt okozott és bár a rokoni kapcsolatnál fogva ő azokat elviselte, azért méltán fosztották meg Miklóst a nevezett birtoktól és ő nem akarja István vajdát annak az elfoglalásától tilalmazni, és annak nem is mond ellen. Ezenkívül a nevezett István vajda bemutatta ugyanazon káptalannak privilegialis oklevelét Devecher birtok statutiójáról. A két képtalani oklevél bemutatása után a vajda kérte a királytól, engedje meg, hogy az András fia Miklóstól annak gonosztettei miatt elvett és neki mint bírónak juttatott és minden ellentmondás nélkül statuált birtokot Jara-i Mihály fiának: Péternek, erdélyi alvajdának zálogosíthassa el. Minthogy tehát a nevezett Deuecher-i András fia Miklós lopásai, rablásai és egyéb gonosztettei miatt úgy a néhai Miklós, erdélyi vajda által tartott congregatio generalisokon, mint az István vajda által tartott három gyűlésen törvényszerűen elítélték és Deuecher birtokától megfosztották és azt a birtokot a vajdai és az erdélyi káptalani ember útján az összes szomszédok jelenlétében minden ellentmondás nélkül beiktatták, amikor azok még hozzájárulásukat is hangoztatták, azért ő a két káptalani oklevelet magáévá teszi, és mert az azóta eltelt idő alatt sem Miklós rokonai, sem a szomszédok nem jelentkeztek a birtok megváltására, azért hozzájárult a birtok elzálogosításához is, mire István vajda ott a király előtt a birtokot Péter alvajdának adta zálogba pro ducentis marcis fini argenti ponderis Budensis. Adta a beleegyezést főleg azért, mert István vajda, amikor a király királyi jogának az elismerése érdekében Italiába ment, István vajda csatlakozott hozzá és anyagiakban minden áldozatot meghozott. Az elzálogosításhoz Erzsébet királyné is hozzájárulását adta és az országnagyok hozzájárultak tanácsukkal. Miklós hozzátartozói csak az említett 200 ezüst márka ellenében válthatják azt meg. Átírta 1419. április 24. Zsigmond király. – Regeszta forrása: OL regeszta
|
Cultural Heritage Portal