| Abstract
| Frigyes Romanorum imperator, ... Hungarie, Dalmatie, Croatie etc. rex.. bizonyítja, hogy Magyarország királyával: Mátyással a köztük eddig folyt nézeteltérések és háboruskodások ügyében a Gábriel egri püspök, az apostoli szentszéknek magyarországi és csehországi követe, továbbá János választott és megerősített nagyváradi püspök, azonkívül Imre szepesi comes, Bampfi Miklós pozsonyi comes és György pozsonyi prépost, mint Mátyás király követei útján teljes megegyezésre és békére lépett és császári szavával igéri, hogy azt Mátyás királlyal és országaival szemben minden pontjában hűségesen be fogja tartani. Örökkétartó béke létesül egyrészt a császár és utódai és az osztrák hercegek meg ezek öröklött tartományai között, másrészt a magyar király és utódai és Magyarország között. A két uralkodó mint apa és fia kölcsönösen jóindulatot tanúsítanak egymással szemben, mindenben előmozdítva egymás tiszteletét és javát, eltávoztatják az egymást fenyegető veszedelmeket, amint ez az őszintén szövetkező barátokhoz illik. Egymás országrésze ellen semmiféle ellenségeskedést meg nem engednek, az egyik félnek a barátai a másik fél barátaivá is lesznek; ezen szövetkezés erejénél fogva minden ezzel ellentétes szövetkezés semmivé válik, egyedül az apostoli szentszéket, a pápa személyét, Ferdinand sziciliai királyt és a császár meg a magyar király között régebben kötött azon szövetségeket, amelyeket a szentszék jóváhagyott. Elhatározták, hogy a béke fenntartása érdekében egyik fél sem fog megtűrni területén bárkit is, aki a másik fél ellen, vagy annak a kárára tevékenykedik. Ezután egyik fél sem köti le magát a másiknak alattvalói érdekében amannak határozott beleegyezése nélkül, hanem térjen kiki saját uralkodójának az engedelmességére; minden eddigi ilynemü kötelezettség érvényét veszíti, azért a császár részéről a királynak adott, az ily szövetségesek ügyében a király birtokában lévő írásokat vissza kell adni a császárnak. Elhatározták, hogy miután átadták a királynak a Csehország bekebelezéséről és a birodalmi választófejedelemségről szóló császári oklevelet, még pedig abban a formában, amilyenben azt megadták ”mutatis mutandis” a lengyel király elsőszülöttjének, a király azonnal kivonja minden haderejét a birodalom területéről és a császárnak a szokásos esküt magában foglaló biztosító iratot ad. A császár első találkozásukkor személyesen be fogja iktatni a királyt a cseh királyságba és a választó-fejedelemségbe. Ha a lengyel király elsőszülöttje vagy maga a lengyel király ezen beiktatás miatt háborut indítana a császár ellen, akkor a király köteles a császárnak mint apjának tehetségéhez képest segitségére sietni. Elhatározták, hogy a hadsereg feloszlatása után a vízkereszt utáni napra Krembs városába országgyülést kell egybehívni, amelyre hivatalosak legyenek Alsó- és Felső-Ausztria összes rendjei, akik mindkét részről kapjanak menlevelet; ezen az országgyülésen Alsó- és Felső-Ausztria négy rendje a császár előzőleg adott levele alapján kötelezi magát, hogy Szent Márton napjáig a királynak ötvenezer arany forintot fizetnek, amely összeget magának a királynak vagy megbizottjainak Haimburg városában fogják átadni és egy másik összeget, szintén ötvenezer aranyat Szent Márton másodnapján kell fizetniök minden hátsó gondolat kizárásával, mert ha az összeget nem fizetnék meg, a királynak jogában áll azt bármily eszközzel is behajtani a megkötött béke sérelme nélkül. Elhatározták, hogy a császár és a rendek kötelezvénye a jelzett összegről éppugy, mint a király kötelezvénye a várak és városok visszaadásáról adassanak ”ad manus fideles”. Ezek letétele után azonnal vissza kell adni a császár területén elfoglalt összes várakat, városokat stb. az arra illetékeseknek, miközben semmi újabb sérelem ne érje azon területek lakóit, viszont a király hadainak a visszavonása is bántatlanul történjék. Kikötötték, hogy a császár szövetséges alattvalóit, akik eddig a királyhoz álltak át, semmi sérelem ne érje akár személyükben, akár javaikban, ha nem teljes békességet élvezzenek a császár részéről és ha kívánják, adjon nekik a császár a teljes bocsánatról szóló oklevelet, viszont ők is kötelesek teljes hűségükről biztosítani a császárt. Minden ingatlan vagyonukat vissza kell kapniok. A háboru folyamán a Duna fölött emelt erődítményeket /bastitas/ le kell rombolniok, a jogtalan vámszedéseket meg kell szüntetniök és a császárnak a jövőben teljes hűséggel kell szolgálniok; a kiközösítetteket fel kell oldoznik. Az ily szövetkezésekről szóló okleveleket kölcsönösen vissza kell egymásnak adniok és ezek ettől kezdve érvényüket veszitik. Bárki csatlakozott a jelen háboruban a királyhoz; város vagy magánember, egyházi vagy világi, senkinek emiatt bántódása nem eshetik. Azon zsoldosok zsoldja ügyében, akik a császár részéről pártoltak át a király oldalára, az említett Krembs-i országgyűlés határozzon és igyekezzék velük békésen megegyezni. A békepontok felett a két uralkodó egymásnak kölcsönösen saját pecsétjével ellátott oklevelet ad.
|
Cultural Heritage Portal