| Abstract
| Palocz-i László comes országbíró bizonyítja, hogy midőn a Szent Tamás vértanuról nevezett Esztergom-előhegyi prépostság prépostja: István és testvére: Bothos Péter betartva a törvényes formákat a királyi és a budai káptalani ember közbenjöttével be akarták magukat vezettetni a pilismegyei Tah birtokba és ugyanaz az István prépost és testvére: Péter az ezen beiktatásnál történt ellenmondás miatt Leanfalwa-i Miklóst és Pétert Szent Jakab nyolcadára -aug. 1.- maguk ellen a király elé perbe idézték, azon a nyolcadon István prépost személyesen jelent meg Péter nevű testvérét a váradi káptalan ü. v. levelével képviselve, azt válaszolta, hogy a statutionak azért mondtak ellen, mert Leanfalwa nevű birtokuk közvetlen szomszédságban van a nevezett Tah birtokkal, igy tehát annak a megvétele vagy zálogbavétele őket inkább illeti, mint István prépostot és testvérét: Pétert. István prépostnak erre az volt a válasza, hogy Tah birtok sem vétel, sem zálog cimén nem került az ő kezükre, hanem tisztán Pewkwr-i Miklós fiainak: Péternek és Imrének testvéri adománya révén és erre bemutatta a budai káptalannak /Évet nem jelez/ feria quinta proxima ante f. nativitatis B. Johannis Bapt. kelt privilegialis oklevelét, mely szerint megjelentek a budai káptalan előtt egyrészt Pewkwr-i Miklós fiai: Péter és Imre - Péter egyuttal Demeter nevű fia terhét is magára vállalva, másrészt a Szent Tamás vértanuról nevezett Esztergom-előhegyi prépostság prépostja: István a saját és Bothos Péter nevezetű testvére nevében a váradi káptalan ü.v. levelével és előtte ily bevallást tettek: Mivel a nevezett István prépost és a testvére: Bothos Péter velük szemben s a boldogult testvérükkel: Frankkal szemben különböző nehézségeik közepette sok testvéri segítséget nyujtottak, különösen mikor 340 magyar arany forintot kölcsönöztek neki és kérésükre az egész összeget elengedték neki, és ezenkvül más jótékonyságot is gyakoroltak velük szemben, nem akarván tehát hálátlanok lenni, István prépostot és testvérét: Bothos Pétert testvérükké fogadták, mintha egy atyától származtak volna és ennek a külső kifejezéséül örök időkre átadták nekik és férfi-utódaiknak a pilismegyei Tah birtokot és a Zamard nevű prediumot vagy hegyet azok minden tartozékával és Szent István király tiszteletére Tahban épült egyház kegyurságával; átadták egyutttal a két birtokra vonatkozó okelveleket is egy kikötéssel, hogy ha Bothos Péter, a prépost testvére gyermektelenül találna meghalni, akkor Tah birtok és Zamard predium visszaszáll Péterre és Imrére és azok utódaira. - Arra nézve pedig, hogy a nevezett Tah birtok és Zamard predium a nevezett Péter és Imre öröklött birtokai voltak, és hogy azokat joguk volt elajándékozni, két oklevelet mutatott be István prépost: az egyik Albert királynak 1439. márc. 4-én kelt okelvele, amelyet tartalmilag közöl, amelyet a király Iwanka corbaviai comes, a királyné udvarmestere relatiojára adott ki; a másik a budai káptlannak 1439. ápr. 6-án kelt, alphabetummal intercisalt privilegialis oklevele az előbbi adomány statutiojáról, amelyet tartalmilag szintén közöl. Ez oklevelek bemutatása után a felek döntést kértek. Az országbíró igy érvelt: Jóllehet Miklós és Péter Tah birtok statutiojánál azért mondtak ellen, mert az a birtok a szomszédságánál fova ugy az eladást mint a zálogbaadást illetőleg őket illeti elsődlegesen, de mert Albert király 1439. márc. 4-i adománylevelében az említett Tah birtokot Pewkwr Franknak és általa testvéreinek: Péternek és Imrének adományozta és ők a megfelelő időben be is vezettették magukat annak a tulajdonába, még pedig minden ellenmondás nélkül, és Péter meg Imre azóta is békén birták azt, majd Tah birtokot és Zamard prediumot átadták István prépostnak és testvérének: Bothos Péternek, nem vétel vagy zálog cimén, hanem a budai káptalan előtt történt bevallás szerint mintegy örökbefogadás utján, testvéri szeretetből engedték át nekik oly feltétellel, hogy ha Bothos Péter gyermektelenül halna el, a birtok visszaszáll Péterre és Imrére és utódaikra. Igy tehát világos, hogy Leanfalwa-i Miklós és Péter ellenmondásukat jogtalanul tették, azért Tah birtokot István prépostnak és testvérének: Péternek kell odaitélni, Leanfalwa-i Miklóst és Pétert pedig jogtalan tiltakozásuk miatt a birtok becsértékében kell elmarasztalni, amint birótársaival együtt igy is határozott. Felkérte azért a budai káptalant, küldje ki a testimoniumát, akinek a jelenlétében a királyi curiából külön kiküldött ember szálljon ki Tah birtokhoz és a szomszédok meghívása mellett juttassa azt vissza minden tartozékával István prépostnak és testvérének: Bothos Péternek nem véve figyelembe Leanfalwa-i Miklósnak és Péternek, de másoknak az ellenmondását sem, amiről a káptalan Szent Mihály nyolcadára tegyen a királynak jelentést. Ezen a nyolcadon -okt. 6.- István prépost a saját és testvére nevében bemutatta a budai káptalannak alphabetummal intercisalt, privilegialis formában kiállított válasziratát a statutio megtörténtéről. Mivel ebből meggyőződött, hogy a királyi és budai káptalani ember az itéletnek megfelelőleg bevezették István prépostot és Bothos Pétert a törvényes formák között Tah birtokába, azért ő is nekik itéli azt és Péter utódainak örök tulajdonul. Függő pecsétje hiányzik, csak a kóc van meg.
|
Cultural Heritage Portal