DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Gyűjteményekből (P és R szekcióból és állagtalan fondok) • Magyar nemzeti múzeumi törzsanyag (Q 10) • 44118
| DL-DF | 44118 |
| Date | 1436-12-04 |
| Issuer of charter | BÁTORI ISTVÁN ORSZÁGBÍRÓ |
| The old reference of the records | Q 10 / 1902 23 DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Gyűjteményekből (P és R szekcióból és állagtalan fondok) • Magyar nemzeti múzeumi törzsanyag (Q 10) |
| Survival form | Eredeti |
| Mode of sealing | Hátlapon |
| Abstract | Bude - sexagesimo die octavarum Michaelis. Bátori István országbíró ítélete a somogymegyei Chepel faluban fekvő bizonyos vitás földek ügyében Katha-i Márton fia: Mihály, illetve ennek fia: László és édestestvére: Fülöp, Ozthopan-i Domonkos fiai: Dénes, György ..., a veszprémi püspök, a fehérvári Szent Miklós egyház prépostja, a Leweld-i apátság s Chepel-i Demeter között indult perben. A per folyamán bemutatott számos oklevél minden esetben tartalmilag van átírva. Eredeti, papír. Két részre szakadva s a szakadásnál, meg a hajtásoknál többé-kevésbé rongálódott a szöveg s némi kis hiányok is tapasztalhatók. Hátlapján rányomott pecsét helye.– Regeszta forrása: OL regeszta (Ila) |
| (60. die oct. Mych.) Buda. Bathor-i István a Symig-i egyház konventjéhez. Egykor Péter Demes-i prépost, Katha-i Márton fia: Mihály, Nesa-i Tamás fia: Miklós, Chew-i András fia: Miklós, Ozthopan-i Domokos fiai: Dénes, György és János, valamint a Vesprim-i püspök, a fehérvári (Albensis) egyház prépostja, őrkanonokja és káptalana, a fehérvári (de Alba) Szent Miklós-egyház prépostja, a Leweld-i kolostor perjele és Chepel-i Demeter között a királyi curia-ban a különböző bíróságok (iudicum et iustitiariorum) jelenléte előtt hosszú időn át per folyt a Symig megyei Chepel birtokon levő birtokrészek miatt, amelyeket felmenői (progenitores), [illetve elődeik], következésképpen ők is az ősidőktől (a primevis temporibus) kezdve folyamatosan birtokoltak, s aminek ellenkezőjéről az emberek emlékezete sem tudott. (1-3. sor.) A királyi mértékkel végrehajtott felosztás szerint (secundum divisionem mensure regalis) Katha-iék birtokrészének nagyobb részét elfoglalták, s minthogy 100 évnél hosszabb ideje Chepel birtokon kívül éltek (extra dominium predicte possessionis Chepel ultra centrum annos extitissent), s ez ügyben sem ők, sem elődeik nem indítottak pert, s eltiltó vagy pert indító iratot felmutatni sem tudtak, nem tudtak iktatást kapni és így részeiket sem tudták megtartani (introire non valuissent et nec de portionibus ipsorum quidquam pro se habere et optinere potuissent). Kérést intéztek tehát a királyhoz, főpapjaihoz és báróihoz, mire a király megengedte Katha-i Mihály fiainak: Lászlónak (egregius) és Fülöpnek, hogy eltekintve az említett ítéltektől és bírói parancsoktól a veszprémi püspököt, a fehérvári prépostot, őrkanonokot és káptalant, a Demes-i apátot, a fehérvári Szent Miklós-egyház prépostját, a Leueld-i perjelt és konventet, az említett nemeseket és esetleges utódaikat maguk ellen perbe hívják, hogy a király, főpapjai és bárói a pert felülvizsgálják és új ítéletet hozzanak. Egyszersmind hozzájárult a király, hogy a már említett egyháziak, valamint Ozthopan-i Zeld Péter, Chepel-i Nemes Lőrinc és Nesa-i Miklós az említett ítéleteket és az ügyet érintő egyéb írásbeli bizonyítékaikat új ítélet érdekében bemutassák László és Fülöp ellen, akik ezeket ugyancsak bemutatni kötelesek. Ennek érdekében a királyi és a konventi ember útján nevezetteket megidézték a Szent Mihály ünnepének jelen nyolcadára (okt. 6.) a királyi jelenlét elé (suam regiam in presentiam). (3-9. sor.) A nyolcadon Katha-i László és Fülöp nevében megjelent Pand-i András a budai káptalan ügyvédvalló levelével és követelte (postulavit), hogy Simon Vesprim-i püspök, s a többi (névvel nem jelölt) egyházi, továbbá a megnevezett nemesek, akik közül Nesa-i Miklós halálával a per fiára: Timótra szállt, mutassák be az előírt okleveleket. (10-11. sor.) A püspök nevében az általa kiállított ügyvédvalló levéllel Fülöp kanonok, a Demes-i apát és János Lewed-i perjel személyesen, utóbbi a konventje nevében is annak ügyvédvalló levelével, a fehérvári prépost, káptalan és őrkanonok, valamint a Szent Miklós-egyház prépostja nevében István dékán a fehérvári káptalan, Zeld Péter és Nemes Lőrinc nevében Vyz-i Kelemen, Timót nevében pedig Vanyarch-i Péter, mindketten a somogyi konvent ügyvédvalló levelével megjelenvén bemutatták Gara-i Miklós volt nádor 1412. június 23-án a somogyi konventhez intézett ítéletét (litteras adiudicatorias) (lásd SMM 18 [1987] 25. szám alatt) és a konventnek 1412. augusztus 12-én patens alakban kiállított oklevelét (lásd SMM 18 [1987] 26. szám alatt). (11-13. sor.) - Eme oklevelek (13-146. sor) bemutatása után János Leweld-i perjel, valamint Katha-i László és Fülöp ügyvédje (bejelentették), hogy a fehérvári káptalan részére odaítélt és beiktatott három ekényi (és 30 hold) földet mindenestől (omnino) az ő földjeikből hasították ki, továbbá hogy a Demes-i apát, a fehérvári Szent Miklós-egyház prépostja, a fehérvári káptalan és őrkanonok, a Vesprim-i püspök, s az említett nemesek a fent leírt felmérés (limitatio) szerint nekik iktatott telkeken túl több (quamplures) népes és üres jobbágytelket birtokolnak; a püspök ügyvédje bejelentette, hogy kevesebbje van (deficere), mert a két telken négy jobbágy lakik. László és Fülöp ügyvédje, a Demes-i apát a maguk, a Leweld-i perjel a maga és konventje, valamint a megnevezett ügyvédek döntést és ítéletet (discussionem et deliberatinem) kértek az országbírótól. (146-149. sor.) Miklós nádor leírt ítéletlevelével 3 ekényi és 30 hold földet, 20 hold rétet (fenile) és 40 hold (regalis mensure) erdőt a fehérvári káptalannak ítélt, s a nádori és somogyi konventi emberek révén az iktatást is elvégeztette, bár II. András király oklevelében a káptalannak Chepel-en leírt telkeivel, szántóföldjeivel, rétjeivel, szőleivel kapcsolatosan nincsen szó a királyi mértékről (nulla mensura regalis expressata fuisse), s az említett egyházaknak és azok rector-ainak, akik régi jogon birtokoltak, nem közösen királyi mértékkel, hanem csak a környező birtokokon élő telkes jobbágy átlaga szerint ítélte meg részeiket. (149-153. sor.) Minthogy minden bírónak (iudices et iustitiarii) hasonló esetekben minden perbelinek hasonló ítéletet kell hoznia, ezért Miklós nádor az említett 3 ekényi és 30 hold földet, a 20 hold rétet és 40 hold erdőt a fehérvári káptalan részére királyi mértékkel nem ítélhette volna meg és nem iktattathatta volna, így a káptalan ezekből csak annyi szántóföldet, rétet és erdőt igényelhet (vendicare), amennyi az említett egyházak leírt telkeihez össze lett számlálva és iktatva, vagyis 14 használatos (usualia) hold szántóföldet, s a rétből és erdőből is csak a megfelelő számú használatos holdat. Az országbíró a vele együtt ült nemesekkel ezért úgy ítélt, hogy a fennmaradó földet, rétet és erdőt Katha-i Mihály (helyesen László) és Fülöp, valamint a Leweld-i perjel és konvent telkeihez, amelyekből állítólag kiszakították, vissza kell csatolni és iktatni, továbbá a Vesprim-i püspöknek, a Demesi apátnak a fehérvári prépostnak, káptalannak és őrkanonoknak meg a Szent Miklós-egyház prépostjának s a többi nemesnek a részét a leírt összeírás (connumeratio) alapján a László és Fülöp, valamint a Leweld-i perjel és a Vesprim-i püspök ügyvédje által tett bejelentés miatt felül kell vizsgálni és össze kell írni. (149-159. sor.) - Az országbíró tehát felkéri a konventet, küldje ki megbízottját, akinek jelenlétében Maglod-i László Jaar-i Baroch István, [M]ahora-i Wyd fia: János mesterek, királyi kúria jegyzők egyike mint a királyi kúriából erre kiküldött királyi ember György napjának 15. napján (1437. máj. 8.) és a következő napokon szálljanak ki Chepel birtokra, következőleg a fehérvári káptalan részére iktatott 3 ekényi és 30 királyi mértékű hold szántóhoz, valamint a 20 királyi mértékű hold réthez és 40 királyi hold erdőhöz, s összehíván a birtok szomszédait a felek vagy ügyvédjeik jelenlétében a királyi ember először az említett 3 ekényi és 30 hold földből a fehérvári káptalan minden egyes telkének hasítson ki 14 használatos hold erdőt a káptalan részére, majd a fennmaradó földet, rétet és erdőt egyenlő arányban (connumeratione equali) ossza szét Katha-i László és Fülöp, valamint a Leweld-i perjel és a konvent között, majd iktassa be őket. Végül pedig a már említett összeírásban (connumeratione et limitatione) mind az egyháziaknak, mind pedig a nemeseknek jutott valamennyi telket törvényes egyenlőség alapján (legitima coequatione) lelkiismeretesen vizsgálja felül és számolja össze. Ha valamelyik egyház vagy nemes az összeírtnál több népes vagy lakatlan telket birtokolna, ezektől elvéve, adja azokat Lászlónak és Fülöpnek, valamint a perjelnek és a konventnek; mindenegyes nemest és egyházat hiánytalanul meghagyva összeírt telkeiben, más félnek vagy bárki másnak a tiltakozását pedig ne vegye figyelembe, s a konvent a történetek sorát György napjának nyolcadára (az 1437. május 1-én kezdődő törvénykezési ülésszakra) a királynak jelentse. (159-166. sor.) Eredetije két ívből összeragasztott papíron, zárópecsét nyomával a Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltárában. - Regeszta forrása: Publikált regeszta (Borsa Iván): SMM 18 (1987) 27. sz. |
Content provider
ⓒ Copyright Info: Any publication of the present digital material requires permission from the content provider. To reach content provider directly, click on „Contact”.
Cultural Heritage Portal