DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Családi levéltárak (P szekcióból) • Teőke család (Q 195) • 13467

DL-DF 13467
Date 1436-06-19
Issuer of charter PÁLÓCI MÁTÉ NÁDOR
The old reference of the records Q 195 / AM 2
DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Családi levéltárak (P szekcióból) • Teőke család (Q 195)
Survival form Eredeti
Mode of sealing Függő
Abstract Bude - quinquagesimo die octavarum f. b. Georgii mart. Paloch-i Mathius nádor bizonyítja, hogy midőn Podolin-i János pap, a szepesi egyház kanonokja és vicariusa ugyanazon egyház András nevű olvasókanonokját és Mátyást, Odorino helység bíráját és az egész közösséget maga ellen Gara-i Miklós akkori nádor elé törvénybe idéztette a szepesmegyei Brumfeulde nevű birtok határjárásánál történt ellenmondás miatt és az ügy tárgyalása a nádor halasztó oklevele alapján elérkezett 1433. vízkereszt nyolcadáig - jan. 13. - akkor a nevezett János civarius nevében Dabo László a szepesi káptalan ü. v. levelével be akarván igazolni a személyesen megjelent András olvasókanonok és Mátyás bíró jelenlétében, aki Odorino helységet képviselte a szepesi káptalan ü. v. levelével, hogy a nevezett birtok; Brumfeulde János vicariushoz tartozik és hogy azt a törvényes terminusok kimerítésével visszaszerezte a nevezett odorinoi polgároktól, négy tartalmilag közölt oklevelet mutatott be a nádor előtt: 1) a szepesi káptalannak 1416. máj. 11-én kelt oklevelét; 2) a szepesi káptalannak 1417. aug. 1-én kelt oklevelét; 3) Zsigmond királynak 1417. ápr. 28-án Budán kelt, kancellárjának: Eberhard zágrábi püspöknek a pecsétjével ellátott, a szepesi káptalanhoz intézett ítéletlevelét; 4) a szepesi káptalannak 1417. jún. 21-én kelt privilegialis oklevelét a király előbbi ítéletlevelének a végrehajtásáról vagyis a statutioról szóló oklevelét. Majd annak azt igazolására, hogy a neveztett birtokrész jog szerint is az actort: János vicariust illeti, ismét négy oklevelet mutatott be, melyeket tartalmilag közöl: 1) IV. Béla királynak 1263-ban kelt, Mihály szepesi comesnek ugyancsak 1263-ban kiállított oklevelét magában foglaló oklevelét; 2) a szepesi káptalannak 1345. nov. 14-én kelt oklevelét; 3) a szepesi káptalannak 1364. nov. 20-án kelt oklevelét; 4) a szepesi káptalannak 1386. febr. 8-án kelt oklevelét. Mindezek igazolták, hogy Zsigmond király a Chepanfelde nevű birtoknak Brumfeulde nevű birtokrészét Grapper János plébánosnak és testvérének: Servatuiusnak és anyjuknak: Katalinnak ítélte oda egyrészt a törvényes terminusok kimerítése, másrészt a bemutatott oklevelek alapján és a királyi és szepesi káptalani ember útján be is iktattatta a nevezett Jánost, Servtiust és kettejük anyját: Katalint Brumfeulde birtokába. - Az oklevelek bemutatása után az actor procuratora: Dabo László kére az ellenfelek részéről ellenmondásuk megindokolását. Erre Mátyás bíró a saját és a község nevében azt válaszolta, hogy azért mondtak ellen, mert a statutionál a nevezett János vicarius az Odorinohoz tartozó rét nagy részét is el akarta csatolni a saját birtokrészéhez: Brumfeuldehez. Majd András olvasókanonok jelentette be, hogy jóllehet Podolin-i János Brumfeuldet a saját joga címén statuáltatta magának, az a földrész nem Podolin-i Jánost, hanem őt illeti, mégpedig öröklött jogon. E bejelentés alapján a nádor az ügyet András olvasókanonokra vitte át mint actorra és az ügy tárgyalását az akkori Szent György nyolcadára tűzte ki. A tárgyalás a nádor halasztó oklevele alapján Szent Mihály nyolcadára - okt. 6. - maradt, amikor András olvasókanonok nevében Hydaga-i Bálint jelent meg a szepesi káptalan ü. v. levelével és kívánta az odorinoi bíró részéről az ellenmondás megindokolását. Mátyás bíró a szepesi káptalan ü. v. levelével azt válaszolta, hogy az ellenmondás azért történt, mert János vicarius beiktatásánál Odorim birtokból egy nagy területet Brumfeuldehez akartak elcsatolni, de erre a területre nézve semmiféle oklevél nem áll a rendelkezésükre. Ugyanily értelemben nyilatkozott András olvasókanonok procuratora is, mire a nádor a határok újra való megjárására az ő szóbeli bejelentésük alapján akart utasítást adni, de akkor jelentkezett Lompnycza-i János fia: István és bejelentette, hogy beleavatkozik a perbe, mert a jelzett birtokban őt is bizonyos jog illeti, amelyet el akar választani a többiek jogától. Állításának az igazolására bemutatott két oklevelet: 1) IV. Béla királytól, mely 1263. aug. 29-én kelt és melyet tartalmilag közöl; 2) a szepesi káptalannak 1345. nov. 14-én kelt, tartalmilag közölt oklevelét. Az oklevelek tartalmához hozzáfűzte, hogy Pethew és Hangh fia: Miklós Eberhardusnak a leszármazottai voltak, ő pedig Pethewnek és Hangh fiának: Miklósnak az utódja. Bejelentette még, hogy Eberhardus földjét IV. Béla király István aranymíves földjétől elválasztota: ez a mostani Chepanfalwa, míg István aranymíves földjét most Brumfeuldének hívják. A IV. Béla király oklevelében foglalt határok Chepanfalwa és Brumfeulde területét választják el egymástól, míg az általa bemutatott szepesi káptalani oklevélben foglalt határok ezt a két birtokot együttesen választják el Odorim birtokától. - Az ítélet meghozatalához szükségessé vált az új határjárás, azért Miklós nádor felkérte a szepesi káptalant embereinek mindkét fél részére való kiküldésére, hogy a nádori ember ezeknek a jelenlétében máj. 1-én szálljon ki Brumfeulde, Chepanfalwa és Odorim határaihoz, és a szomszédok meghívása mellett határolja meg először Brumfeulde birtokot András olvasókanonok útmutatása mellett Lompnycza-i János fia: István birtoka: Chepanfalwa felől, annak régi és igazi határai szerint, majd Chepanfalwat határolja meg János fia: István útmutatása mellett a Béla király oklevelében foglalt határok szerint Brumfeulde felől, mindig abban az irányban haladva, amint azt az oklevél előírja; és végül e két birtokot: Brumfeuldet és Chepanfalwat válassza el Odorim város földjétől a János fia: István által bemutatott szepesi káptalani oklevélben foglalt határok szerint, és járja meg Odorim város határait is az ottani bíró útmutatása szerint. Ha a felek bármely részleges határjárásnál megegyeznek, mindegyiknek juttassa az őt illető részt örök tulajdonul, de ha nem egyeznek meg, a vitás területet vagy területeket egyrészt András olvasókanonok és Lompnycza-i János fia: István között, másrészt kettejük és az odorinoi polgárok között királyi mértékkel mérjék fel és értékeljék fel és a káptalan jelezze, hogy körülbelül melyik félnek van igaza a határok bemutatását illetőleg. Minderről Szent György nyolcadára - máj. 1. - vár a káptalantól jelentést. E terminusról egyrészt Gara-i Miklós nádor halála folytán, másrészt György esztergomi érseknek mint nádori bírónak halasztó oklevele folytán az ügy tárgyalása márc. 23-ig nyert eltolódást és közben a nádori méltóságot Paloch-i Mathius nyerte el. Az új nádor előtt márc. 23-án András olvasókanonok nevében Hydaga-i Bálint literatus jelent meg a szepesi káptalan ü. v. levelével, Lompnycza-i János fia: István személyesen jelent meg, míg az odorinoi bírót és polgárokat Harazthy András képviselte, szintén a szepesi káptalan ü. v. rendelt statutioról, de mert András olvasókanonok megbízottja kijelentette, hogy a határokat igazabban tudja megmutatni, a nádor az olvasókanonokra kiszabott 6 márkányi királyi bírság mellett új határjárást rendelt el, melyhez a jászói konvent embereit kérte hites tagokul, akiknek a jelenlétében a királyi curiából külön kiküldött nádori ember júl. 1-én és más napokon szálljon ki Brumfeulde, Chepanfalwa és Odorim birtokokhoz és hajtsa végre minden változtatás nélkül Gara-i Miklós nádor fentebbi rendelkezését. A felek kölcsönös ellenmondását nem kell figyelembe venni, jelentést pedig a végzett statutioról aug. 1-re küldjön a konvent. Halasztás folytán az ügy tárgyalása Szent Mihály nyolcadára maradt, amikor András olvasókanonok nevében Bálint literatus jelent meg a szepesi káptalan ü. v. levelével, Lompnycza-i János fia: István ismét személyesen jelent meg és az odorinoi bírót és községet Harazthy András képviselte a jászói konvent ü. v. levelével és bemutatták a konventnek teljes egészében közölt oklevelét a végzett statutioról illetőleg határjárásról, de mielőtt a nádor e felett dönthetett volna, András olvasókanonok procuratora bemutatta a szepesi káptalannak 1435. nov. 17-én kelt privilegialis, alphabetummal intercisalt, teljes egészében közölt oklevelét, melynek alapján bejelentette, hogy jóllehet a nádor ítéletlevelét már végrehajtották, ezen újabb oklevelél alapján a saját határait Odorim birtokra nézve megfelelőbben tudja bemutatni, de mert Lompnycza-i István és az odorinoi bíró és esküdtek nem elégedtek meg a most bemutatott átírt oklevéllel, hanem azt eredetiben akarták látni, azért a nádor az ügy további tárgyalását vízkereszt nyolcadára - jan. 13. - tette át, hogy közben a szepesi káptalan az eredeti oklevelet ”ad unum trapellum recludendo et sigillo eorum consignando” egy hites embere útján küldje át András olvasókanonok költségére vízkereszt nyolcadára a nádori törvényszékre, amelyet megvizsgálás után ugyanúgy fog visszaküldeni. A jelezett nyolcadon megjelentek a nádor előtt András olvasókanonok nevében Hydaga-i Bálint literatus a szepesi káptalan ü. v. levelével, Lompnycza-i János fia: István személyesen, az odorini bíró és polgárok nevében Haratzhy András a jászói konvent ü. v. levelével és végül a szepesi káptalan kiküldöttje: András dékán, aki a káptalan nevében bemutatott a káptalan pecsétje alatt ”ad unum trapellum reclusas litteras”, de mert ”eadem littere non sigillate, sed tamquam membrane nullius vigoris existere adinveniebantur”, azért azokat vissza kellett utasítania és ezek mellőzésével a Gara-i Miklós nádor meghagyása szerint történt határjárás, mérés és becslés alapján kellett ítéletet hoznia. Mivel a vitás területet fél ekényinek találták királyi mérték szerint, és a vitás rétet is kaszásra elegendőnek, jóllehet a vitás szántóföld birtokában András olvasókanonok volt és a vitás rét birtokában az odorini polgárok, de mert a két oklevél alapján a határokat Lompnycza-i János fia: István mutatta meg a legigazabbul, azért a nádor bírótársaival együtt úgy találta, hogy András olvasókanonokkal és az odorini bíróval szemben Limpnycza-i János fiának: Istvánnak kell az esküt megítélnie, azért a vitás fél ekényi földet és a 36 kaszásnak való rétet tíz és fél márkára értékelve úgy döntött, hogy Lompnycza-i István ápr. 15-én szálljon ki Chepanfalua nevű birtokához és a vitás földhöz és réthez és a másik két fél vagy megbízottaik, a nádori és a jászói konventi ember, továbbá a szomszédok jelenlétében járja meg újra ugyanazokat a határokat, amelyeket a minap megmutatott és mindenütt kitűzve a határjeleket, azok egyikénél tizenegyed magával a szokásos formulák közt - discalceotis pedibus etc. - tegyen esküt arról, hogy az általa mutatott határok az igazi határok és hogy azok választják el az ő Chepanfalua nevű birtokát Brumfeulde és Odorim bától és hogy a fennmaradt vitás föld és rét az ő birtokához tartozik. Ha az esküt mindezekre leteszi, akkor az előbbi határjárásoknál az András olvasókanonok által és az odorini bíró által mutatott határjeleket teljesen megsemmisítve, viszont az általa mutatott határjeleket igazi és végleges határjelekké téve a királyi ember azt az egész területet statuálja Lompnycza-i Istvánnak. Ha pedig az esküt nem tudná letenni, akkor megsemmisítve az általa mutatott határjeleket és érvénybeléptetve az András olvasókanonok és az odorini polgárok mutatta határokat, csatolja a királyi ember a vitás szántóföldet Brumfeuldehez, a vitás rétet pedig Odorim városhoz és statuálja az előbbit András olvasókanonoknak, az utóbbit az odorini polgároknak. Minderről a jászói konvent tegyen Szent György nyolcadára jelentést. Ezen a napon Lompnyczai János fia: István személyesen mutatta be a nádornak a jászói konventnek 1436. ápr. 19-én kelt, teljes egészében közölt oklevelét, amikor András olvasókanonok és Odorim város már nem is képviseltették magukat. A nádor bírótársaival az oklevélben foglaltakat mind jóváhagyta és a vitás területet örök időkre Lompnycza-i János fiának: Istvánnak ítélte oda. Eredeti, hártya. Függőpecsét.– Regeszta forrása: OL regeszta

Content provider